Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
egy kevés még íönáll, közölje vele, hol veheti át, maga menjen-e el érte. Mivel mostoha fia adósságait akarja kifizetni, ha lehet, sürgősen küldjön 400 forintot, s adassa át a Pál érsek által neki hagyott ezüstneműeket is. Széchényi kötelezője 3123 forintról 50 dénárról szólott, s a levelekre tett megjegyzések szerint 1720 deczemberében fizette ki a teljes összeget. 4 1' Nagy Sára első férjével együtt Széchényi Pál érsek házát gondozta s mint láttuk, a hagyaték körüli eljárásuk miatt sógorával meglehetősen feszült viszonyba kerültek. Széchényi nem tartotta jellemes embernek Sennyeyt, feleségét se becsülte. Másodszor 1713 körül ment férjhez, Szapáry Miklós báróhoz (később gróf), kivel Muraszombatba költözött. Ebergényivel az utóbbi több levelet váltott 1713 — 1724 közt, a házaspár élete azonban nem volt boldog, 1721-ben Széchényi azt kérdezi vejétől, váljon Szapáry visszaveszi-e magához feleségét? 1745-ben is él, Szapáry özvegyének írja magát. Széchényi Kata 1649 márczius 31-én született Gyöngyösön, 1664-ben ment férjhez Vizkelety Ferenczhez. A házasságból több gyermekök született. A családfő 1692 október elején halt el; Széchényi György kérdezi október 15-én a prímástól, mit tegyen az özvegy kérésével, ki arra szólította fel, legyen segítségére a szíiretelésben. Az érsek idősebb korában bizalmas ügyekben rendszerint Uv 1 a levél hátára vetette válaszát, s újra megczimezve visszaküldte írójának. «Mit tehetek róla, várjunk Istentől s üdőtől, s ott fen is mind a hadakozó tanácsba, mind pedig a kamarán nem mulasd el panaszolkodni, ne fuss csak rendén. Temessétek el szegént, Isten irgalmazzon neki. írja a felesége, hogy viselijem gondját, magam is csak vagyok, a mint vagyok, az Isten mindnyájunknak gondját viseli. Talám valami segítséget kíván tűlem, egy pénzt sem adok. Eleget adtam, s abbúl elélhetnek, csak emberek legyen. Fia rossz, mert rosszúl tanította, hagyjon békét annak, hogy engemet búsítson, hiszem vadtok, a kik vadtok, Pál, te s mások. Mi közöm hozzá, hanem hogy a több árváknak és özvegyeknek is, a mibül lehet subveniálnom illik». A kemény válasz daczára segített rajta, átengedte neki a nezsideri birtok egyik pusztáját, melyért a pnmás halála után, úgy látszik, Széchényi György gróf másként kárpótolta. 1710 márczius 31-én
