Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

elöljárói a török által megszállt falvakba küldték ki lelkipásztorkodni, a mire a tanítás idején keveset ért ugyan rá, de annál nagyobb örömmel teljesítette. Megtörtént, hogy egyik ilyen kiküldetése alkalmával este ment valaki a plébániára, kérvén a szentségek kiszolgáltatását egy haldokló részére. Nem törődve azzal, hogy az éj folyamán a kóborló törökök megtámadhatják, Széchényi azonnal lóra ült; útközben a ló megbotlik, ő a földre esik és közben erősen megsebzi magát, de csakhamar folytatja útját s gyalogszerrel viszi a vigasztaló szentséget a beteg lelkének üdvére, mások épülésére. Nagy lelki ereje volt a meggyőzés tehetsége is, úgy hogy a gyónástól irtózó emberek vele alig beszéltek egyszer-kétszer, már készek voltak lelkök terhétől megtisztúlni. Az egyik megtérő bűnös egyenesen bevallotta, hogy az ő szavai folytán támadt belső ösztönből ment a gyóntató székhez. Több ifjút köszönhet az egyház is az ő buzgólkodásának. Véletlen halála is lelki ténykedése közben érte. A kassai rendház, mint a társaság egyéb intézetei is, a húsvéti ünnepekre 1672-ben több rendtagot kiküldött a szomszédos helyekre a lelkipásztorkodásban az illető plébánosoknak segédkezni. A házfőnök Erdődy György gróf kérésére Sárosra Széchényit és Harsági János nevű társát engedte ki. A két jezsuita húsvét másnapján az ebéd utáni időt arra használta fel, hogy a grófi kastélyból felmentek a hegy tetején álló vár régi kápolnájának megszemlélésére, a mivel egyszersmind a világi uraknál szokásos kártyajáték alól is kivonták magukat. Miközben a kápolna belsejét nézegették, valami szerencsétlen véletlen folytán felrobbant a kápolna alatti aknában elhelyezet 15 tonna puskapor, a két rendtagot és a hozzájuk csatlakozott falubelieket az épület romjai maguk alá temették. Harsági nyomban meghalt, Széchényi lelke pedig három napig tartó türelmes szenvedés után, április 21-én szállott a sírjából imént feltámadt Megváltóhoz. Széchényi Erzsébet, Lőrincznek legidősebb leánya 1643 október 10-én született Gyöngyösön, alig volt tizenöt esztendős, a mikor férjhez ment Gyöngyösi Nagy Ferencz érsekújvári lovas hadnagyhoz. ' Férjével előbb Érsekújvárt lakott, később Kürtön. A Nagy család történetéhez a családi levéltár iratai alapján a következőket adhatjuk. 1659 május 19-én a győri káptalan előtt