Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

császár resolutióját nem látom, addig én nem fegyverkezem, hanem parolámat tartom.» A nemzet támogatásának tudatában most már bátran néz Károlyi a tárgyalás kimenetele elé. Márczius 15-én Károlyban időzik, kéri Ebergényit, emberei számára eszközöljön ki a fővezérnél menleveleket, s engedje meg, hogy bort hozasson házához, mert a magyar bor nélkül olyan, mint az oláh csuklya nélkül. Április 2-án mentegetődzik, a miért nem ment el Debreczenbe Ebergényihez, azzal indokolván, hogy Pálffy Debreczeni József kállói kapitány által küldött neki üzenetet. Arra vár, hogy a kuruczok hadd csendesedjenek meg kissé, nem kell elhamarkodni a dolgot. «Én ugyan paratus ad omnia, de egy marék nyílvessző mindig erősebb egy szál veszőnél, satius est paulatim bene, mint cito male. Csendesedjék az elméjek, mivel nincs mitül tartani. — Hoc rerum statu is nincsen mit operatio által reménleni. Bízzátok reám, ne hirtelenkedjetek. Megtapasztaljátok, nem egyébben hanem állandóságban kívánom s effectuálom is hozni mind az felséges császárt , mind az nemzetet, hogy többé bolond útra ne térjen. Moderáld lelkem bátyám cum consideratione et animo quieto, nem sok idő az, mely reá szükséges. Aranyon is meg kellene venni; másutt sem fogják gonoszon magyarázni, sőt gyümölcsét cum gustu fogják aprobálni. Bizom azért uradhoz való igaz kötelességedre, nemzetedhez való szeretetedre és az dolgoknak bölcsen való megítélésedre». Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a békét Rákóczi, s a vezérek nagyobb részének ellenzése mellett lehet csak megkötni. Károlyi szive is megdobbant arra a hírre, hogy a fejedelem ellenségévé lesz, ha a béke létrejön, barátságukra, családja iránti szeretetére kéri Ebergényit, támogassa minden erejével e nehéz küzdelemben, a melyre lelkiismerete és hazaszeretete ösztönzik — írja április 7-én Szatmárról. «Nem kétlem, tovább is constálhat szives fáradozásom felvött dolgokban, melynek kívánatos végére annyival inkább ösztönöz, mind lelkem ismereti, mind felséges császárunk csendessége, s hazám mind nemzetem békességének állandósága, hogy részetekriil is tapasztalom az szíves igyekezetet, kiben Isten lelkére tovább is szenteljen meg. Rajtunk semmi sem múlik, ottan sem kételkedem, azért kérlek bizalommal, tovább is lac, quod potes, quia multum vales. Ugy fog nyugodni nemzetségeddel