Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Széchényi Pál érsek végrendelete rövid, 12 pontból áll, nagyobbrészt rokonai részére tett pénzbeli hagyományokat sorol fel, egyházi szerelvényeit, Széchényi György primás akaratának megfelelően a veszprémi és pándorfalvi templomokra hagyta. Egyetlen nagyobb tétele az a 15.000 forint, melyet az elhunyt egykori szerzetének pándorfalvi templomára szánt. Mivel a végrendelkezéshez szükséges királyi engedélyt nem szerezte meg, az elhunyt érsek hagyatéka felett a kincstár és az örökösök között tárgyalás indult meg. A temetést követő napon Szunyogh János gróf pozsonyi kamarai alelnök megjelent Sopronban, hozzáfogott a hagyaték leltározásához. A temetésre készpénzbeli kiadások fedezésére 1160 forintot átadott György grófnak. A megboldogult iratainak átadását Széchényi eleinte határozottan megtagadta, miután köztök voltak a családra vonatkozó s a levéltárból kiemelt darabok is. Szunyogh ezt tudatta az udvarral, a honnan azon határozott utasítást vette, hogy a királyi család tagjailó az érsekhez, mint békekövethez írt leveleket minden körülmények közt foglalja le, e mellett kilátásba helyeztetett, hogy a gróf további vonakodása esetén katonai karhatalommal veszik el az említett hivatalos iratokat. Erre abban egyeztek meg, hogy Szunyogh térítvény ellenében átvette az uralkodó családtól származó iratokat s a maga és a soproni plébános pecsétjével lezárt csomagban felküldte Bécsbe, a többit összerakták egy külön ládába. Széchénj'i az örökösök kérésére június 16-án felment Bécsbe, hogy a kamaránál a végrendelet jóváhagyását kieszközölje. Magával vitte az atyafiak folyamodványát, melyben a királyt a végrendelet intézkedéseinek megerősítésére kérték. I)e a grófot az okiratok kiadásánál tanúsított eljárása miatt nem fogadták szívesen, a nádortól a kamarához, onnan vissza utasítják, írja június 17-én Ebergényinek. Az ünnepélyes temetés költségeire mindössze 2200 forintot adott át neki Szunyogh, pedig már 6000-nél többet adott ki. Lehet, hogy a költség egészen rajta marad. Úgy hallja, hogy az érsek készpénzét Heisternek szánta a király az örökösök elmehőzésével. Az eljárás igen elkeseríti, hiszen neki a végrendelet a legkisebb összeget se juttatja. «írhatom azért kegyelmednek, hogy én olyan vagyok most, mint az éjeli bagoly, az bú majd megemészt egészlen az nagy confuziók miatt. Adta volna az Úristen, hogy meg se moz-