Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
észrevételeiket, s Széchényi azon törekvése is czéltalan maradt, hogy a királyhoz felküldött irat tartalmát enyhítsék. Gerhard eltávozása után vette elő ezt a kérdést, írja Bercsényi a fejedelemnek, «noha Okolicsáni uramnak igen ellenére volt, még érsek uram is igen vehementer fogta előre, de megértvén, nem annyira ellenzette ; hanem csak látom, aligha föl nem ajánlották némelyek magokat, hogy az haereditásnak tehessenek disputabilis securitást.» De ennél a kérdésnél is nagyobb fontosságú volt a Bécsbe menő követek azon, Bercsényitől vett szóbeli üzenete, hogy Erdélyt Herbeville győzelmei daczára se tekinlse a király magáénak, a felkelők arról le nem mondanak. Elgondolhatjuk, hogy ezen üzenetekkel a követeket nem fogadták a bécsiek örömmel. Bakos János írja 1706 január 6-án Erdődy György grófnak, hallomás szerint tudtukra is adták Visáéknak, hogy többet ne is menjenek fel. «Olyan hírt is beszélnek, hogy gróf Forgách uramot arestomban, vasban tartja Rákóczi, mintha suspectus volna a harcznak elvesztésében ; úgy látni, utoljára is így múlik el az uraságok : egyik az másik ellen suspiciában vévén magokat. Az Isten elveszi eszeket, azután megveri.»'' A felkelők előterjesztésére adott válaszról azt mondta Bruyninx, hogy az udvar vagy vak, vagy azt hiszi, hogy az egész világ annyira ostoba, rosszúl rejtett szándékait nem látja át. Való, a király január 20-án kelt általános nyilatkozatát nem tarthatták a felkelők megfelelő válasznak a magyarok mindegyikét egyformán érdeklő fontos kérdésekre. A közbenjárók alig merték tudtul adnia kuruczoknak, nagyon érthető tehát, hogy Széchényi nem ment el a miskolczi tanácskozásra, bár József ebbeli kívánságát a válaszhoz mellékelt levélben egyenesen tudtára adta. Január 27-én Wratislawhoz írt soraiban azzal mentegeti magát, hogy a király leiratát csak a felkelők megbizottainak eltávozása után kapta meg, a kikhez Visáékat bő utasítással ellátva küldötte el. 33 8 Az alkudozás Nagyszombatban február közepéig szünetelt. Széchényi mindamellett nem mozdult ki a városból, a mire részben kedvezőtlen egészségi állapota is késztette. Január 1-én ünnepi misét mondott a jezsuitáknál, s az nap ebéden is a rendházban volt. A jezsuitákhoz általában szívesen eljárt, a házfőnök ezen idő alatt vezetett naplója érdekes részleteit őrizte meg a város falai
