Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
közt végbement eseményeknek. Hallomása szerint az érsek február 10-én Rákócz tói olyan tartalmú levelet kapott, figyelmeztesse az esztergomi káptalant, gondoskodjék a nagyszombati egyetem részére tanárokról, a kik a jezsuiták helyét elfoglalhassák, ha február 2-áig az utóbbiak a hűségesküt le nem teszik a felkelőknek. Február 11-én azt hallották a jezsuiták Duchow Miklóstól, az érsek udvarmesterétől, hogy Eugen herczeg lement Pozsonyba s 339 hivatja magához Széchényit. A Miskolczon folyt tanácskozásról kevés hír szivárgott ki, Bécsben mit se tudtak az ott történtekről. Petrőczy István január 31-én azt írja Radvánszkynak, hogy előző nap volt a tanácsnak első ülése s «igen lassan» kezdtek a tractához. A tanácskozáson történtekről Rechteren Okolicsányival egyenesen Bécsbe vitte meg a jelentést. Noha a király január20-iki válasza sok viharos felszólalásra adott okot, a felkelők saját követeléseiket irásba foglalták. «Vagy meglesz a békesség vagy sohasem, írja február 21-én Gerhard Radvánszkynak; Isten hatalmában áll. Méltóságos generális Bercsényi Miklós és Forgách uraméknak ő nagyságoknak, hogy armistitiumot is tractáljanak Egerben, hogy de restitucione bonorum restituendorum finaliter determináltassék, decidáltatott.» 34 0 Bercsényi február 21-én már újra Nagyszombatban volt, hol Széchényit betegeskedve találta. «Az érsek is ma ágynak esett, igazán írom, változottságát ösmertem képinek, miheltgyüttem, még ugyan nem halálos.» Baja valóban nem volt súlyos természetű, nemsokára felkelt, febr. 26-án írt levelében kérte a királyt, a felkelők hajlandóságát a békéhez vegye tekintetbe, adjon kegyes választ a felküldött pontokra. 34 2 Mint Bakos János Erdődy országbírónak jelzi, Okolicsányi a hollandi követtel márczius 1-én ért Bécsbe s «nemcsak armistitium, de a következendő tracta iránt is elhozta 343 a punctumokat; a felséges udvar reá fog-e állani, elválik ?» Széchényi most is reménykedéssel tekintett a tárgyalások folytatása elé, a mire a két fél békés kedve folytán alapos okai is lehettek. Február 20-án tudatja Ebergénvivel, hogy feleségét a kuruczok által elfoglalt Sopronból még nem szabadíthatta ki, ha Sümegen maradt volna, semmi baja se esik. Szirmay biztatta, ha majd a fegyverszünetet kimondják, a fejedelem bizonyosan nemfogja ellenezni Ebergényiné kibocsátását, addig tehát legyen türelemmel.
