Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
lesz eredménye fáradozásaiknak, az idő előre haladt. A felkelők tehát jó forrásból szereztek tudomást a bécsi tanács szándékai felől. Eszterházy nádor is hasonlót írja szeptember29-énSzirmaynak: «Úgy látjuk, az elkezdett operatióktúl nem lehel már az armadát terreálni, azért tartózkodtak meg az mediatorok, be kell várni a progresszusokat.» 82 6 Széchényi a királyhoz október 10-én írt jelentésében számol be a szécsényi tanácskozásról, melynek szerinte azért nem volt eredménye, mert a rendek a király seregének átkelése miatt megrettentek, nagy részök hamarosan hazament, vagy a sereghez sietett vissza, Rákóczi pedig az országgyűlés határozata nélkül nem akart dönteni. Nagy lehangoltság vett rajtok erőt, a mikor embere a közbenjárók nélkül tért vissza Bécsből. Abban állapodtak meg tehát, hogy október 28-ára mindkét fél megbízottai Nagyszombatban kezdik meg újra az érdemleges béketárgyalást.^ 7 Ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy miért nem járt ez a majd egy esztendeig tartó, látszólag nagy igyekezettel menő alkudozás eredménynyel, látjuk, hogy a körülmények ekkor semmivel se voltak a békére nézve kedvezőbbek, mint előbb. Rákócziékat, több helyen vereség érte ugyan az év folyamán, de a sereg éppen 1705 folyamán erősödött meg a legjobban, vezérkara teljes volt, a külföldi segítség is ámította újra a felkelőket; József hadai viszont elfoglalták Erdélyt, az udvar nagyobb erőt mozgósíthatott az addiginál a felkelők ellen, azért minden levelében hangsúlyozza békés szándékait, de egyúttal a fegyveres megoldás lehetőségével is megfenyegeti a felkelőket. A tárgyalás folyamán a kormányzás őszinteségét az ország iránt a kuruczok azért vonják kétségbe, hogy nyilatkozatai szerint nem tanúsít az alkotmány és szabadság iránt, több tiszteletet, mint az örökös tartományok igazgatásában, melyeket szintén törvényes módon vezetnek, tulaj donképen azonban császári tekintélyivel és önkénynyel, erre a sorsra pedig nem juttathatják a fölkelők az országot. Előtérbe nyomul továbbá Erdély külön fejedelemségének kérdése is. Rákócz nem személye miatt nem engedi, hogy beolvaszszák az anyaországba, hanem mert a régi politikával egyetértve, az ország szabadságának bástyát akart vele állítani. Nem volt új a harmadik nehézség : a garanczia elfogadása, de hasonlóan elháríthatatlan. Némi reménységet abból meríthetett
