Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
hozzájárul ahhoz is, hogy az alkudozás idején a Duna, Vág és a Morva 322 közti területen az ellenségeskedést kölcsönösen megszüntessek. A király levelében foglalt engedmény nem volt lényeges, ele még annak sem vehette hasznát Széchényi. Augusztus végén még Nyitrán volt, ott várta be Rákóczit és Bercsényit, a kikkel együtt lement Érsekújvárra, s szeptember 7-én érkezett meg Szécsényvárba. Vele ment Szirmay is, néhány nappal későbbre várták le Visáékat Bécsből. Abban a reményben, hogy az utóbbiak «jobb f g23 punctumokkal jőnek, mint Szirmay uram», a kuruezok csalódván, jóformán nem is vették tárgyalás alá a követek előterjesztéseit. A király levelére azért nem válaszolt előbb, írja Széchényi szeptember 15-én Józsefnek, mert a közbenjárókat várták, a kik jelenlétében akarta Rákóczi a végleges választ megadni. Attól tart hogy a király előrenyomuló serege a békekedvet teljesen elrontja. A rendek igen nagy számban gyűltek össze Szécsénybe, gyanakodnak, hogy az udvar nem a béke megkötésére törekszik, hanem az ország fegyveres leverésére. A fegyverszünet szűk határok közé való szorítását is arra magyarázzák, hogy az uralkodó csak az osztrák tartományokat akarja megvédeni, hogy azalatt a sereg az országban szabadon harczolhasson. Arra kéri azért a felséget követtársai nevében is, egyezzék bele az általános fegyverszünetbe. 34 2 Ugyanaznap kelt levelében sietve kérte a külföldi közbenjárókat a lejövetelre, egyúttal arra is, hogy az örökösödés, és II. Endre aranybullájának tárgyalt szakaszát Bécsben kedvezőbben értelmeztetni kíséreljék meg. Szerinte a felkelők óhajtják a békét, s a helyzet kedvezőbbnek látszik a selmeczi alkudozásnál. A közbenjárók késtek, a király kész volt ugyan a felkelőkkel egyetértve, mint szeptember 28-án jelezte Széchényinek, az általános fegyverszünetre megtenni az intézkedéseket, a minek közvetítésére a külföldi követeket kérte fel, de a szécsényi rendek ezt már nem várták be, október 2-án szétoszlottak. Érdemleges tárgyalás 325 a két fél megbízottai közt nem is volt. A sietés oka a király seregeinek fenyegető előnyomulásában rejlett. Herbeville gróf tábornagy, írja Pálffy János bán Ebergényinek okt. 3-án Pozsonyból, szeptember 19-én Budánál átkelt a Dunán, Szolnok felé megy, őt pedig az osztrák hátárok megvédésére utasították. A két külföldi közbenjáró készül le, de most már aligha
