Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Mielőtt Gyöngyösre elindult volna, írt újra Lambergnak, Károlyinak, ne pusztítsák a magyarságot, legalább addig maradjanak nyugton, mígafejedelemtől visszatér. «De ugyanis látom magam is az héjános dispositiókat, s azért írom, ha elegendő emberek nem vagyunk hozzá, mért nem köll inkább amplectálni az jó békességet. Legalább armistitiumot tévén tentálnánk az dolgot, azonban az ilyen pusztulástól legalább megmenthetnénk magunkat». Néhány nappal később, augusztus 19-én írja ugyancsak Károlyinak, hogy Sárvárra és Kaposvárra a Széchényiek birtokainak megőrzésére tett intézkedései alighanem hiába valók, mert a stíriai beütés viszhangjaként a Tóközt Heister már dúlja. «Isten méltán látogat bennünket; midőn jó alkalmatosságot nyújtott Isten a békességre s nem amplectáljuk ; ontódik az keresztény vér, kiről Isten előtt számot adunk. Mert bár első okot az német adott is arra, mindazonáltal azt megösmervén, kívánta törvényes igazságunkban való sérelmünket megorvosolni, s ennek utánna abban megtartani; de oblatióját ezaránt Fölséges Udvarnak nem acceptáljuk hitelt nem adván igéretinek, noha mind anglus s mind hollandus caveál ez iránt, s kész magát közben vetni. Azonban romiunk, fogyunk, pusztulunk, s elmulatván az jó alkalmatosságot, azután örömest ragaszkodnánk hozzá s hinnénk, de késő lészen. Francziában, bavarusban, törökben bízott az méltóságos fejedelem, szükségnek idején non comparent, s nem is leszen semmi belőle; nékik akarunk szolgálni, s magunkat rontjuk.

29

9 Rákóczit aligha bántotta érzékenyen az, hogy a bécsi udvar rossz hirét terjeszti a külföldön, de a politikus előrelátás azt tanácsolta, hogy ő se maradjon kevésbbé barátja a békének, mint a minőnek Lipót lépten-nyomon hirdette magát. Széchényi sürgetéseire azt válaszolta, hogy keresse fel Gyöngyösön. így kezdődött meg az érsek szülőhelyén a rövid ideig tartó második értekezlet. Mielőtt megindult volna Sümegről, Károlyival tanácskozott, azután a várat György öcscse gondviselésére bízva augusztus 23-án megindult. Bercsényi azt hallotta, hogy környezetét nagyon biztatta a béke reménységével.

úU

0 Az előzmények ismerete után mi, a nyugodtan szemlélő utókor, tisztelettel hajlunk meg Széchényi önzetlensége s hazaszeretetének mélysége előtt, melyek arra késztették, hogy a mindkét oldal-