Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

iól támasztott nehézségek, személye ellen indult hajszák, rágalmak és aljas gyanúsítások, sőt testi épsége ellen intézett támadások daczára se veszítse el türelmét, hogy a király és a nemzet között a békés megoldást lehetővé tegye. A gondviselésnek valami titokzatos határozata az volt, minél inkább fáradozott a szent czél megvalósítására, annál távolabb esett tőle. Most, a mikor annyi tárgyalás, levelezés után végre odáig vitte a dolgot, hogy a felkelők készek voltak a személyes tárgyalásba egyezni, a béke ellenségei újra meghiúsították az üdvös munka jó befejezését. Még elindulása előtt értesült megbizottaitól, hogy jelentéseit, előterjesztéseit nem várva be, «az intermedio tempore tett relatiók s proiectatiók, reméltelen resolutióra indították a felséges udvart». Ellenségei meggyőzték a királyt arról, miután a hűtelenségének bizonyítására felhozott vádakat igazolni nem tudták, hogy Széchényi nem tud elég gyorsan eljárni tisztében, szándékosan húzza a tárgyalás befejezését a magyarok javára. Bécsi segítő társainak, a szövetséges hatalmak követeinek közbenjárását is értéktelenné tették, Heister megint dúlhatott kedve szerint, a budai német katonák is vérlázító módon kegyetlenkedtek a magyargyűlölő ministerek elnézéséből. Ilyen körülmények között be kellett vallania a nála levő Károlyinak, hogy a magyarok beütése Stiriába csak igénytelen viszonzása az ellenségeskedésnek. De még így is megindulhat a béke felől komoly tárgyalás, ha azt Széchényi tapintatos modora kezdeményezi. Több ok szólt a kilátás mellett: «hiszen az gvarantia ad tractatum reiicáltatott, mert a successio dolga, ugy az több is oda nem reiiciáltatik : mely ha ugy lenne, volna reménségem, hogy jó modalitással salváltathatník et dignitas et authoritas regia, iuribusque regiis condigne prospici posset, s mindazonáltal az kívánt magyar törvényes szabadság is fönmaradna» írja Visának elindulása előtt. Akkor már tudta, hogy a király újra Szirmay István nádori itélőmestert küldte le ugyancsak a fegyverszünet megkötésének siettetésére. A király szeptember 7-én hozzá írt levele szerint azért jön az országba, hogy ezzel az utolsó eszközt is megragadja a békés megoldásra, hogy az érsekkel mindenben egyetértőleg, vállvetve működjék azon, s tudomására adja addigi fáradozásaival való teljes megelégedését.