Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

mekeikkel együtt. Pálffy János gróf vigasztalni igyekezik Széchényit az elszenvedett sok kárért, bánatért, panaszos levelét felküldve a királynak. «Veszprímiek dolgát kimondhatatlanul sajnálom, írja június 5-én, én bizony nem approbálom, azért nem is bánnám, ha valaki Heistert személyében derekasan megverné, de hogy Isten miatta ostorát sok szegény legény szoldátra, s ő fölsége ártatlan szolgáira eressze, nem kívánom». Sümegről Széchényi Bercsényihez fordult legelőször, őt igyekezett a fegyverszünet elfogadására rábeszélni. Azon honszeretet, írj a neki június 11-én, melyet részéről a gyöngyösi értekezleten tapasztalt, bátorítja fel, hogy arra kérje, ne engedje a kedvező alkalmat elszalasztani az ország javának megalapozására. Tudja, hogy a kedvező hadi állapot daczára alig van az országban olyan, ki a békét ne kívánná. Reméli, Rákóczi is hozzájárul, mert oly rövidre szabják a fegyverszünet tartamát, hogy az minden kártól való félelmet kizár. Közli vele a Bécsből kapott legutóbbi feltételeket, s inti a felkelőket, a bajor szövetségben ne igen bizakodjanak, mert a király annyi katonát állít talpra ellene, hogy győzelmét bizonyosra lehet venni. Bercsényi harmadnap kész voll a válaszszal, mindig kéznél tartogatta a feltételekre adandó ellenvetéseket. Vette levelét, írja, s a mikre őt Széchényi emlékeztet le, megértette. De viszont ő is figyelmébe ajánlja, mennyire el kellett az érseknek térnie a kezdetben adott biztatástól. Megmondta ő előre, mihelyt némi hajlandóságot vesznek észre a békéhez, Bécsben mindjárt lehetetlen kívánságokkal állnak elő. A fegyverszünet megkötésére az első feltétel, mely a nádor által adatott tudtukra, a status quo elvet állította fel, most már azt kívánják tőlük, hogy a Dunántúlt, hol annyi emberáldozattal, fegyveres erővel helyezkedtek el, bizonytalan jövőért a felfölddel együtt szó nélkül engedjék ki a kezükből. Megmondta az érsek embereinek előre, ha Heister kimegy a Csallóközből, mi se lesz a fegyverszünetből. Hát miért dúlta fel a Dunántúlt ? Az nem elegendő nekik, hogy Heister elhagyja helyét, utódáról csak nem tehetik fel, hogy barátja lesz a felkelőknek ? Mikor a győri püspökséget ígérték neki, de előbb a veszprémiről lemondatni akarták, miért nem tette meg, kérdi Bercsényi epésen ? «Micsoda bizodalmunk lehet, édes nagyságos uram, az since-