Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

ritáshoz in tractatu pacis, ha most már ily képtelen inconvenientiák mutatják magokat ? . . . Soha az jónak ellenzője nem voltam, de az jót rosszul csinálni — csaknem lehetetlen». Ebből a válaszból, de még inkább a nemrég kuruczczá lett Forgách Simonéból látta Széchényi, hogy a felkelők érvelése szilárd alapon áll, ott tehát hiába kísérletezne üres marokkal tovább. Megint Bécsben kopogtatott. Hogy a király hivatalosan is tudomást szerezzen Rákóczi kiáltványának tartalmáról, azt 25 pontba összevonta, némileg átsimítva s a megfelelő törvényekre való hivatkozással kiegészítve Visáék útján benyújtotta. Láthatták belőle a miniszterek s Lipót is, milyen távol állanak a megegyezés lehetőségétől. E mellett az intéző-bizottság tagjaihoz, s a királyhoz küldött jelentéseiben röviden külön összefoglalta, miben kellene engedményt kieszközölni, illetőleg adni, hogy a fegyverszünet létrejöhessen. Meg kell már véglegesen állapodni arra nézve is, a két seregnek mik legyenek elválasztó vonalai. Hogy Heistert a király mindenek előtt eltávolítsa az országból, szerinte nemcsak a kuruczok, hanem a király híveinek kívánsága is. Kell, hogy az Isten haragja is sújtsa ezen ok nélkül kegyetlenkedő, vérszomjas fővezért. Nézete szerint a legkönnyebb lenne ezl úgy keresztül vinni, hogy a német katonaságot a Morva, Lajta és Dráva mentére rendelné a király, a határok védelmére. Ez esetben el lehetne érni, hogy a felkelők viszont a Vág és Rába környékére visszahúzódjanak, úgy hogy a sokat szenvedett Dunántúl mindkét sereg terhétől felszabadulna. A várak őrségeinek élelmezését, úgy véli, Rákóczi vonakodás nélkül megengedné. Fáradozásainak megvan az eredménye : Kaunitz, a pfalzi választó, az ifjabb király biztosítják, hogy mindent megtesznek a királynál a béke érdekében. De az alaposan tájékozott külföldi követek úgy látják, az udvar nem törekszik őszintén a béke megköthetésére. Az ország titkos ellenségei újra feltámadnak, Széchényit megvádolják azzal, hogy a felkelők iránt nagy hajlandósággal viseltetik, pedig Stepney angol követ szerint a békét a jezsuiták ellenzik, kik jogtalanul elfoglalt jószágaikat visszaadni nem akarják, a tábornokok, kik a háborús világban meggazdagodni kívánnak, a hadi tanács s a kamara, mert számadásaik megvizsgálásától félnek. De a béke hívei se nyugszanak. A külföldi követek Lipót B. Szabó L. : Gróf Széchényi család története. 18