Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
Különösnek látszik valóban, hogy a király megbízott követe a tárgyalások egész ideje alatt kerülte Bécset. Bár az uralkodó ekkor külön is meghívta magához, javaira különös pártfogó levelet állított ki, menlevelet küldött részére február 10-én, Széchényi nem tett eleget a meghívásnak. 2 7' A szokatlan jelenség okát minden esetre a császári tanács tagjainak iránta való gyűlöletében kell keresnünk, melyet az érsek a korábbi tárgyalások idején bőven tapasztalt, s a mely, mint Rákóczinak írta, a követi megbízással csak fokozódott. Az 1704 — 1708 közé eső négy év alatt csak kétszer ment fel Bécsbe, a mikor már majdnem a hűtlenség vádja alól kellett magát tisztáznia. A király levelében kifejezett azon kívánságnak ellenben, hogy vegye rá a felkelőket József ifjabb királynak, mint közbenjárónak elfogadására, Széchényi igyekezett megfelelni. Igaz ugyan, hogy egyéni meggyőződése is az volt, hogy a kormányzás rendszerének megváltozását az ilyen megoldás nem hozza magával, másrészt ekkor már tudta, hogy ebben az irányban mit sem érne el a felkelőknél, mégis megkísérelte Rákóczit a külföldi garanczia elejtésére rábeszélni. Sümegi várából nem mozdult tehát ki, de a közszájon forgó hírekből aggódva értesült a Dunántúlra is átcsapott küzdelmekről. A kuruczok nem kímélték a templomokat, egyházi épületeket se, több helyen megölték az ellenálló egyházi embereket, a mellett a protestánsok is felhasználták a zavart a korábban elvesztett előnyök visszaszerzésére. Az érsek több ízben fordult hol a német vezérekhez, hol Bercsényihez és Károlyihoz a tudomására adott kihágások megtorlása végett. Sok sikert természetesen egyik félnél se ért el; «az vallásizgatóknak megúntam én már panaszokat, ki is adtam rajtok: csak papokat ne verjenek,s ne foglaljanak templomokat, hadd imádkozzanak Isten hírivei! Vín pap (az érseket érti,) uram sem búsít ezután annyira bennünket, mert soknak kiadtam az választ; de ugyan ha igaz, Pápa táján tüzesebbek» írja Bercsényi Károlyinak. Yisát sokáig marasztalták Bécsben, a király február 11-én kelt levelét ő hozta, mint említettem, Gyöngyösre. Széchényi azalatt pártfogókat keresett, írt Ágost szász herczegnek, József ifjabb királynak, kik szívesen felajánlották támogatásukat. A kurucz
