Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
ki az érsek őszinte barátja, azon van, hogy a pápától olyan döntést eszközöljön ki, hogy vagy őt, vagy Grimani bibornokot bizzák meg, Kollonicsot mellőzve, a kérdés eldöntésével. A második dézsmaiigynek fordulatot adott az érsek az által, hogy a jövedelmet Visa útján felajánlotta a királynak, ki azt elfogadta. Tholvay Gábor előadása nyomán azt írja György gróf fenti levelében, hogy a király mindjárt arról is gondoskodott, hogy a jezsuitáktól a dézsma pénzbeli értékét visszavegyék, noha váltig rejtegették annak hollétét, így szerezte meg egyúttal a kedvező döntést az érsekség részére is. «Észre vette ő fölsége immár annak az méltóságos úrnak nagy ártatlanságát. Hogy mindenben ezek legyenek irigyi, s előmenetele gátolói, most föl fog ő nagysága menni Bécsben, mivelhogy ő fölsége kegyelmesen resolválta recommendatióját is immár az római székre pro optinendo rubro palio. Azért is hogy egyszersmind ártatlanságában sokat szenvedett, ezen nagy szükségében is ő fölségének így succurrált». 27 0 A prépost fenti levelének további részében bizalmasan közli, hogy Széchényi bibornokká kinevezése ügyében Rómából azt felelték, hogy a király nem jelölhet ugyan ki olyanokat, a kiket bíbornoki méltóságra kineveztetni óhajtana, de a nunczius ajánlására a pápa Széchényit hajlandó bíborossá megtenni. A legközelebbi kinevezés azonban nem lesz egyhamar, nem kell attól tartania, hogy a jelöltek közül kimarad, csak tartsa a kérdést az udvarnál felszínen. A nádor a megyék talpraállításán fáradozik, írja levele záradékában. 27 1 Ki hitte volna akkor, hogy Kollonics olyan hamar kénytelen lesz érsektársa iránti gyűlöletét megfékezni ? Visa leveléből még nem érezzük ki, hogy Rákóczi felkelőinek gyors szaporodása Bécsben aggodalmat keltett volna. Nigrelli kassai főkapitány és Károlyi Sándor jelentéseit mosolyogva fogadták, még Stepney, az élesen látó angol követ is azt jelentette haza 1703 június 20-án, hogy a dolhai vereséggel remélik, vége a felkelésnek, annál inkább, mert valószínűleg se Rákóczi, se Bercsényi nincsenek a felkelők közt. A midőn azonban a királyi csapatok hol itt, hol ott szenvedtek a kisszámú felkelőktől vereséget, s alig maradt többé megye a király hűségén, de különösen a franczia-bajor seregek fenyegető előnyomulása következtében kezdtek rágondolni, hogy a magyar felkelést valahogy lecsillapítsák.
