Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

ki az érsek őszinte barátja, azon van, hogy a pápától olyan döntést eszközöljön ki, hogy vagy őt, vagy Grimani bibornokot bizzák meg, Kollonicsot mellőzve, a kérdés eldöntésével. A második dézsma­iigynek fordulatot adott az érsek az által, hogy a jövedelmet Visa útján felajánlotta a királynak, ki azt elfogadta. Tholvay Gábor elő­adása nyomán azt írja György gróf fenti levelében, hogy a király mindjárt arról is gondoskodott, hogy a jezsuitáktól a dézsma pénz­beli értékét visszavegyék, noha váltig rejtegették annak hollétét, így szerezte meg egyúttal a kedvező döntést az érsekség részére is. «Észre vette ő fölsége immár annak az méltóságos úrnak nagy ártatlanságát. Hogy mindenben ezek legyenek irigyi, s előmenetele gátolói, most föl fog ő nagysága menni Bécsben, mivelhogy ő föl­sége kegyelmesen resolválta recommendatióját is immár az római székre pro optinendo rubro palio. Azért is hogy egyszersmind ártat­lanságában sokat szenvedett, ezen nagy szükségében is ő fölségé­nek így succurrált». 27 0 A prépost fenti levelének további részében bizalmasan közli, hogy Széchényi bibornokká kinevezése ügyében Rómából azt felel­ték, hogy a király nem jelölhet ugyan ki olyanokat, a kiket bíbor­noki méltóságra kineveztetni óhajtana, de a nunczius ajánlására a pápa Széchényit hajlandó bíborossá megtenni. A legközelebbi kinevezés azonban nem lesz egyhamar, nem kell attól tartania, hogy a jelöltek közül kimarad, csak tartsa a kérdést az udvarnál felszínen. A nádor a megyék talpraállításán fáradozik, írja levele záradékában. 27 1 Ki hitte volna akkor, hogy Kollonics olyan hamar kénytelen lesz érsektársa iránti gyűlöletét megfékezni ? Visa leveléből még nem érezzük ki, hogy Rákóczi felkelőinek gyors szaporodása Bécsben aggodalmat keltett volna. Nigrelli kassai főkapitány és Károlyi Sándor jelentéseit mosolyogva fogad­ták, még Stepney, az élesen látó angol követ is azt jelentette haza 1703 június 20-án, hogy a dolhai vereséggel remélik, vége a felkelés­nek, annál inkább, mert valószínűleg se Rákóczi, se Bercsényi nin­csenek a felkelők közt. A midőn azonban a királyi csapatok hol itt, hol ott szenvedtek a kisszámú felkelőktől vereséget, s alig maradt többé megye a király hűségén, de különösen a franczia-bajor seregek fenyegető előnyomulása következtében kezdtek rágon­dolni, hogy a magyar felkelést valahogy lecsillapítsák.

Next

/
Thumbnails
Contents