Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
lett az szentgotthárdi apátúrságnak nem jövendőbeli successiójában, hanem akkor mindjárt valóságos apátúrságbéli birodalmában teljes mindennemű jussával, jövedelmével, igazságával installáltatott, s azon apátúrságbéli birodalom kezéhez adatott minden exceptio és conditio nélkül ? 2. Tudja-e az tanú, hogyha méltóságos Széchényi György kalocsai érsek uram azon installáczión személye szerint jelen volt, sőt maga hivatván öszve a szomszédságbúi emberséges bizonság embereket, sürgette s kévánta az nevezett installácziót meglenni, mely meglévén, annak nem contradicált, sőt annuált, és semminemű iust azon apátúrságban magának fön nem tartott ekkor s nem excipiált ? 3. Tudja-e az tanú, hogyha fölül említett méltóságos kalocsai érsek uram ugyanazon installácziókor mindenek hallatára maga magát eleven és világos szókkal declarálta, hogy immár nem övé az apátúrságbéli birodalom és uraság, hanem az fölül nevezett Széchényi Pál pécsi püspök uramé, kit valóságos uroknak ismerjenek, s tőle függjenek, hallgassanak, ő pedig csak szintén gondviselőjök, oltalmazójuk és oeconomusuk lészen, mivel nevezett pécsi püspök uram Győrré köteles lévén, ide mindenkor nem láthat ? 4. Tudj a-e az tanú, hogyha említett pécsi püspök az installácziójátúl fogvást mindekkoráig continue bizonyos jüvedelmét szedte azon apátúrságnak és avval apátúrságbéli birodalmát roborálta ? A bőszavú jegyzőkönyv tanúsága szerint a kihallgatottak egyértelműleg vallották, hogy Pál püspök valóban gyakorolta apáti jogait, részére a városbeli vám jövedelmet Petrák Mihály tiszttartó rendesen elküldte, hogy csak hónapok multával tudták meg, hogy a birtok jövedelmének nagy részét György érsek magának tartolta meg stb. Noha Eszterházy Pál nádori helytartó még 1683 október 14-én megbízta ugyanazon káptalant, hogy Széchényi György részére is kihallgassa a megjelölt tanúkat, a káptalan csak a következő év nyarán, augusztus 6-án küldte fel a vizsgálatról szóló kiadványát. A tanúknak feladott két kérdés itt annak megállapítására törekedett, hogy az érsek a beiktatás megtörténte után is gyakorolt bizonyos jogokat az apátságban, még pedig az új adományos ellentmondása nélkül :
