Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

se akart Széchényi azon kívánságának eleget tenni, hogy eszközölje ki Rómában Pál részére a felmentést a rendi fogadalom alól. Mit se tud arról, írja 1676 február 4-én kelt levelében az érseknek, hogy Pál páterrel valami méltatlanság történt, s hogy bárki gátolja előhaladását, ellenben rendtársai azt mondják, hogy magasabb rendeket nem fogadhatnak el. «Én eziránt se interessatus, se passionatus nem vagyok, énnekem egyéb nem incumbál, hanem procurare glóriám Dei et salutem animarum. Páter Pál nékem nem vétett soha is, mert nem is voltam intrates annyira ő kegyelmével. Talám az ki effélékkel kereskedik, többet formáz — azzal nem kereskedem, hanem az mit lőkem ismereti tart, azt világ előtt is megmerem mondanom». Széchényit a válasz nem elégítette ki. Mint a levél hátára tett megjegyzése mutatja, a prímás nem járt el ez ügyben sok jóakarattal, előbb azt vetette ellen, hogy Pál nem érdemli meg a kivételes intézkedést, most meg azzal hozakodik elő, hogy a pápa megtiltotta a pálosoknak az egyházi méltóságok elfogadását. Szerinte egyik se kellő indokolás. Az érsek vonakodását valószínűleg személyes rábeszéléssel változtatta meg az egy hét múlva lefolyt pozsonyi tanácskozáson, melyet a püspökök, mint említettem, a szepesi kamara eljárása miatt tartottak az egri püspöki hagyaték ügyében. A tárgyalás azzal végződött, hogy Széchényi Pál rövid idő alatt megkapta Rómából a szerzetesi fogadalom alól való felmentést, Széchényi György pedig kieszközölte, hogy Lipót azon évben, 1676 márczius 29-én kinevezte Gubasóczy János váczi püspök utódjának pécsi püspökké. A király oklevele kiemeli a kitüntetett kiváló erényeit, erkölcsösségét, tudományát, műveltségét s mindenki előtt kedvelt 249 ' modorát. Érsek nagybátyja gondoskodott arról, hogy a püspöki czím mellé megélhetését is biztosítsa : átengedte neki örökösödési jogon a szentgotthárdi apátságot, melyet a sajátjából váltott ki világi tulajdonosaitól. Ezen intézkedését ugyan hamarosan megváltoztatta, csak a czímét hagyván meg az apátságnak Pál tulajdonában, a jövedelem nagyrészét magának tartotta fenn, de kárpótlásul 1677 február 20-án neki adta azon győri káptalani stallumot, mely Horvát János lemondásával megürült (ki székét többszörösi megintés után se foglalta el), majd felterjesztésére a király április 10-én kinevezte ugyanazon káptalan nagyprépostjává. Növelte állásának külső diszét az, hogy még 1676 szeptember 15-én megkapta a