Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

királyi tanácsosi méltóságot is, 1678 április 18-án püspöki megerősítését. Széchényi György érsek tehát megalapozta a szerzetház falai közül kihozott Pál öcscse pályáját. De mindjárt kezdetben úgy látszott, hogy a kiindulás hasonló folytatása elmarad. A mikor Pál püspök Győrbe költözött, nem számolt le nagybátyja természetével; Széchényi György érsekben nagy, a szokottnál jóval nagyobb akaraterő volt, erre mutat az a kitartás is, melylyel az ország súlyos viszonyai között akkora vagyont tudott birtokaiból teremteni. Feltett szándékától nehezen állt el, terveibe beleszólást senkinek se engedett. Láttuk, hogy különösen fiatal rokonait tartotta távol attól, hogy ügyeibe avatkozzanak. Pál püspökkel is ilyesmi miatt akadt össze. A szentgotthárdi apátságot, miután annak czíméről és javadalmáról György érsek öcscse javára lemondott, 1676 november 21-én a király Pál pécsi püspöknek adta. A beiktatás csak 1677 júliusában ment végbe, mert Talián Péter soproni harminczados, kit azzal a pozsonyi kamara megbízott, betegeskedése miatt előbb nem végezhette el. A birtokbavétel alkalmával megjelent maga az érsek is, továbbá a hivatalos személyek : Kuzmics Péter győri kanonok, Tormássy Péter kapornaki apát, Rorácz Mátyás helybeli plébános, Svisi Rudolf szentkereszti plébános, Szántó Pál várnagy és a környékbeli nemesek közül többen. Az apátság régi és új tulajdonosa egymás közt abban állapodott meg a beiktatás után, hogy Pál püspök csak az érsek halála után lép a javadalom teljes élvezetébe, addig azonban a birtokok jövedelmének jelentékeny részét átengedi nagybátyjának. Az 1684 elején bekövetkezett összetűzésnek ezen megegyezés bizonytalansága lett az okozója. György érsek úgy magyarázta a megállapodást, hogy öcscse ura csak gondozója az apátságnak míg ő él, Pál pedig nagybátyja lemondását és a királyi kinevezést tekintve a birtokügyek intézését magának tartotta fenn, csak a jövedelem aránylagos megosztásában ismerte el az érsek igényét az apáti földekhez. Az érsek 1684 márczius 3-án kelt levelében, a melyet Pál püspöknek és rokonainak megnyugtatására írt, mert azt beszélték, hogy atyafiai kárára változtatott előbbi szándékán a birtokok hova hagyását illetőleg, megjegyzi, «Szent Gotthard állaB. Szabó L : Gróf Széchényi család története. 14