Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

galgóczi jószágot, a szombati házat,) pappá vagy szerzetessé leszen, száljon az utánna valóra, arrúl az első fiúra, et sic in omnibus super. Ha magok szakadna, s nem lenne fiúág bennek (a jószág mindenik inkább zálog, ha kiváltják, idem est iudicium, de fél annyi), szálljon a jószág a leányokra, s oszszák aequaliter». Az érsek ezen felfogása magyarázza meg azt, hogy Lőrincz két idősebb szerzetes fiáról a végrendeletekben nem emlékezik meg. E végrendeletben felsorolt jótékony hagyományok voltak : a Nádasdyaknál levő 25.000 forint követelését hagyja a bécsi Pazmaneumra, felügyeljen rá a győr és esztergomi káptalan; a győri káptalannak misékre 3000, a vár építésére 10.000, a győri, soproni, kismartoni, fényi, újvári kolostoroknak 100 —100 forintot adjanak végrehajtói : Szegedi Ferencz váczi püspök, Szelepcsényi, Szele és Lehota Ferencz kanonokok, Széchényi Lőrincz és Nagy Ferencz. A család leány tagjainak 7000—7000 forint átadását bizza ugyanazokra, azonkívül kisebb összegeket hagyott inasai részére. A további végrendeleteknek szintén csak a családra vonatkozó részeit soroljuk fel, a közczélokra tett hagyományok összegét a fejezet végén foglaljuk össze. 1679 január 13-án Rákoson kelt végrendelete szerint Széchényi Mártont ugyancsak a Dunán inneni javak és házak birtokában erősítette meg, melyekhez az elmúlt másfél tized alatt a nagyszombati és galgóczi házat, Kürt és Jalsó birtokokat és a galántai kastélyt szerezte meg. Űjra megemlíti itt is, hogy az örökösödés ezen ágban is majorátus módjára történjék, a német majoresco intézmény szolgáljon mintául. A leány ágra hagyott vagyon, örökösök híjával szintén a fiágra szálljon vissza minden esetben. Az érsek magánvagyonának nagy részét Lőrincz ifjabbik fiára, a későbbi György grófra hagyta : Nezsidert, Nyúlást, Felsővidéket, Egervárt, Pölöskét, Szentgyörgyvárt, a később vett kapuvári, sarudi birtokrészeket, Söjtör, Csapod pusztákat, Szentmiklóst, Széplakot, Belatinczot, Ivánczot. Okulva azon tapasztalatokon, hogy a pénz szűkiben szenvedő kincstár az elhunyt főpapok és nemesek szerzett vagyonára igyekezett a markát rátenni, Széchényiben az a gondolat érlelődött meg, hogy nem elégszik meg az előbb említett végrendeletében kifejezett óhajtással, hogy a köznek tett szolgálataira való tekin-