Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

egyházi méltóságaiban szerezvén, birtokai túlnyomó nagy részét egyházi vagy országos czélokra hagyta, s ha jelentékeny volt és a család későbbi felvirágzásának alapjául szolgált is az, a mit rokonainak adott, felette kevés ahhoz képest, a mit az említett czélokra áldozott. A családi szempont az ő nagy eszmék befogadására képes lelkében nem nyomult előtérbe, rokonai részére való szűkmarkúsággal még ellenfelei se vádolhatták. Említett 1665-ik évi végrendeletében foglalkozik a legtöbbet rokonaival, ebben fejezi ki a nekik hagyott vagyon öröklésére vonatkozó gondolatait, a melyek abban csúcsosodnak ki, hogy a rokonokra szálló birtokokat lehetőleg megóvja az elkallódástól és szétdarabolástól ; más országok mintájára úgy érné ezt el, hogy a birtokok mindig a legidősebb fiú kezén maradjanak, a többi tőle nyerjen segítséget. A végrendelet idejében élő egyetlen testvérére Lőrinczre szálljanak a következők: a ráróizálogos birtok a pozsonyi házzal, a nezsideri jószág a Pálffyaktól vett házzal, a csetneki birtokok a győri házzal, melyet ő, Lőrincz építtetett. Holta után a vagyon az iskolába járó két fia közt oszoljék meg : az ifjabbé, Gyurkáé legyen a Dunántúl levő vagyon, Mártoné a Dunán innen való. Mindegyik birtoktest akkor s a legidősebb fiúé legyen, ha mindkét ág ivadékai elszaporodnának, ki testvéreit tehetsége szerint segítse a vagyonból. Kivételt a birtok öröklésére nézve csak akkor kíván tenni, ha a sorra kerülő örökös eretnekké vagy pappá lenne. Megokolása e kivételes intézkedésnek érdekes : «De ha vagy ez a Marczis, úgymint öregbik fia Lőrincz uramnak, vagy annak Gyurkó fia rósz, tehetetlen lenne, eretnekké lenne, akármi más gonoszságra vetemednék, kiért nem érdemlené az jószágot, avagy baráttá, jezsuitává, szerzetessé, pappá lenne, azután úgymint levitára szálljon az jószág, annak teljességgel semmi része benne ne legyen. Miért ? Azért hogy ha pappá leszen, ad a papi tiszt neki annyit, megéri vele, ha szerzetes, a szerzet tartsa el, a kinek szolgál, úgymint csaknem természet ellen való rosz kívánság az, hogy a szerzetbe vigye csak valami részét is és ott rekedjen s a többire ne deczedáltassék. Hasonlóképen legyen per alias praetensiones, a mikor az első iia annak, a ki fogja birni a jószágot (praemisi, hogy mindenkor primogenitus birja, a többi haeresek, úgymint az leányágbeliek a Dunántúl való elpusztúlt jószágot, úgymint a kürti,