Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

tovább is bérelje, miért kérik tőle ? Bolond, a ki a kamaránál dézsmázik tovább, mert pénzét elveszti. Hogy miért járnak el ilyen erőszakosan vele szemben, tudja jól, de papirra nem akarja letenni, majd akkor teszi meg, ha tovább hatalmaskodnak ellene. «A lévai harminczados kergeti nemcsak árendámat, hanem más jövedelmemet azon a földön egyaránt. Hiszen csak abból is esziben veheti kegyelmetek, mely gaz, elvetett gonosz erkölcsű ember legyen az, még faluim jövedelmihez is hozzányúl. Abban nem maradnak cselekedeti (én nem bántom az ő fölsége szolgáját, hanem az én jószágom praedálóját, noha szolga válogatja, lovászi is vannak ő fölséginek a mint ő, főember szolgái is,), ha Isten éltet, abban semmit se kételkedjék. Egy szóval semmi köze vagy a nemes kamarának vagy utánna valóknak, a mint más jövedelmemhez Később, felülről jövő nyomásnak engedve, mégis kénytelen volt a tizedek bérbevevésébe beleegyezni, a mi nem lett volna nagy baj, ha a kamara pontosan megfelel kötelezettségeinek. Megesett azonban nem egyszer, hogy a kamarával szerződő bérlők előrelátható rossz termést látván, a kamarának egész megyére rövidesen felmondták a bérlést, úgy hogy ezen területek dézsmájának egybegyűjtéséről az érseknek kellett gondoskodnia. Széchényit az ilyen eljárás kihozta sodrából. «Nógrád vármegyének majd felét (az Ipolyon túl való részt) nem arendálták, az a jele, hogy ezután sem akarják szedni azon faluknak földes urai; nem is lehet, nem is szedik, nem engedem, a ki osztán egyszer intermittálja, maga praeiudicál magának, a régi usust elbontja». Bosszúságát növelte, hogy hasonló eljárásra számíthatott Gömör és Hont megyék földesurai részéről is, pedig az ő emberei nem mondják olyan rossznak a termést, azt csaknem gondolták, hogy egyforma jó lesz mindenfelé? A megye eljárását hasonlóval viszonozza akkor, ha az érseki birtokokra kirótt adóról volt szó. Melyik birtokrész mennyit bir úgy dézsmámhoz, kiknek az árendáját a ki odaadja, sőt bolond. Ő fölsége maga kegyelmesen intimálná nekem azt, ha mit akarna, s nemhogy arendáimat oda nem engedném, de ruháimat is levetném, eladnám s oda adnám».