Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
el, tőle kérdjék meg, ha a dézsma bérlésére silánynak tartják a földeket, az adó kivetésében is úgy járjanak el. «E mellett kérem kegyelmeteket, az én jószágomra semmi positiót ne vessen hirem nélkül, mert meghagytam, ne praestálják», írja 1689 szeptember 7-én Nógrádnak. Másnap újra szemrehányó levelet ír a megyének : «Akarám azt is tudtára adnom kegyelmeteknek, Nógrád vármegyében régtűi fogva keservesen panaszkodtak jobbágyim, két-három annyira veti kegyelmetek azoknak kevés értékeket ahhoz képest, a mire más falukat, kiknek urok ott kegyelmetek közt laknak nemes uraimék ; nem hittem, azért nem is hirtelenkedtem, de nem is mulattam el, ne vizsgálnám a dolgot ; alkalmasint úgy találtam, s úgy találom, pro maiori certitudine rövid nap az inquisitio is megleszen errül Isten által. Bizony nehezen is szenvedem, s ez az én érdemem kegyelmeteknél, sehol másutt nem cselekszik . . . Maga van Isten által 20 vármegyében jószágim, ezt el nem mivelik ... Az is lehet benne, hogy én pápista vagyok s pedig pap» jegyzi meg a levél utóiratában. Panasza jogos voltához kétség nem férhetett, s felterjesztéseire a kamara elhatározta, hogy a dézsmát azután saját embereivel szedeti, kikre a budai felügyelő visel gondot. Ez természetesen megint a megyének esett rosszul, s Széchényi a hozzá intézett kérésre azt válaszolta, intézzék el az ügyet a kamarai kiküldöttel. A beszedés ezen új módja szükségessé tette, hogy a dézsmázó faluk és pusztákról a kamara pontos jegyzéket kapjon. Ha eltérés volt a megyék lajstromai s az övéi közt, bátran hivatkozhatott az érseki levéltár gazdag anyagára. Kétség merült fel pld. az iránt, az érseki birtokok közé tartozó Püspök-Hatvan melyik megyéhez tartozik. Széchényi Nógrádhoz tartozónak mondja. «Csodálkozással hallom, írja 1689 október 1-én, nemes Heves vármegyének kívánságát és én írtam ő kegyelmeknek, és egyáltaljába ne engedje kegyelmetek fegyverrel is, ha különben nem Nógrád vármegyénél Hatvant. Soha nem is volt másutt, közlöttem is a nemes kamarával, a hol a portákra nézve is mindenek megvannak, az egész országon minden vármegyében minden faluk, városok. Ott is, énnálam is, Hatvannak emlékezete sincs. Miért V Mert a minthogy énnálam a dézsmákra nézve nincs neve Hatvannak, úgy a kamarán a portákra nézve, mert az csak egy kastély volt, kiben a prépost
