Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
alá : Szelepcsényi, Széchényi, Forgách Ádám, Pálffy Miklós és Zichy István. Bécsben úgy döntöttek, hogy a birtokok arányában a megyékre bizták az adó kivetését. Minthogy azonban a kívánt pénz helyett mindenfelől a megyék panaszos feliratai érkeztek be, a király márczius 21-iki kelettel oly rendeletet adott ki, hogy minden megye és város tartsa el a területén levő katonaságot. Ilyen meghagyást vett Széchényi is, kit mint a győri püspöki javak bíróját és győri főispánt arra hivott fel az uralkodó, hogy kövessen el minden lehetőt, hogy a katonaság ellátásához és élelméhez mielőbb hozzájuthasson. A leirathoz csatolt kimutatás szerint Széchényi megbízatása több megyére kiterjedt : Győrben Herberstein 6 századnak kellett 1248 V 2 portió, lovaknak 8, Óvárt « 1 « « 193 « « 7, Pápán « 2 « « 386 « « 14, Veszprémben « 1 « « 193 « « 7, melyeket Győr, Moson és Veszprém megyéknek kell megadniok. A portiók mindegyike alatt értettek naponként 14 font kenyeret, 3 font húst, 3 merő bort, vagy 6 merő sört, a lovaknak az ország déli részeiben 1 kötés szénát kellett adni, vagy havonként 3 kassai köböl zabot. A katonák fekvőhelyére szénát, fűszárat vagy szalmát kellett átengedni, fa, só, világítóval és ágygyal szolgálni, a mint királyt szolgáló más egyént is ellátják tiszte szerint. 20 4 Széchényi a kormány erőszakos rendelkezésének tervéről értesülve Apafy Mihályhoz fordult, márczius 11-én kelt levelében arra kérte, fejedelmi tekintélyét vesse latba, hogy a súlyos alkotmánysértés el ne követtessék a nemzeten. Ha az udvar megmarad első elhatározása mellett, hogy önkéntes adózásra hívja fel az ország előkelőit, ha járt volna is eredménynyel, távolról sem jelentette volna az alkotmány egyik sánczának, az adómentességnek ledőlését. A német katonaság eltartásának kötelező kimondása ellenben a törvény nyilt megszegése volt a király nevében. Apafy maga is osztja hosszú gondolkozás után, április 29-én megírt válaszában az érsek hazafias aggodalmait, nem utasítja el ugyan magától a közvetítést, de késedelmeskedése is mutatta, hogy nem vállalkozik rá szívesen. «Hogy szegény utolsó romlásához közelített boldogtalan
