Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

orvosolja, a nádori széket betöltse ; hozzátette, hogy ő azt tartaná helyesnek, ha az udvar engedékenyebb volna az ország irányában, s lehetővé tenné, hogy a vezetés Zrínyi vagy a Batthyányiak (Kristóf és Pál) kezébe menjen át. Montecuccoli a püspök beszédjéből kivette azt, hogy ő az ország elégületlenségéről tud, azt komolynak tartja, s a beszélgetést sietett megírni az udvarnak. Lipót tanácsosai ismerték Széchényit, Montecuccoli levele előtt is tudták róla, hogy nyiltan kifejezi felfogását, a hol szükségesnek látja. Gyanússá nem is ezen bejelentés, hanem főpap társának, Szelepcsényinek rosszakaratú vádaskodása folytán lett. Ismeretes, hogy az összeesküvést Iványi Fekete László árulta el 1668 szeptemberében Szelepcsényinek, ki vele együtt felment Bécsbe s elmondatta vele njra a király tanácsosai előtt vallomását. A legközelebbi teendők felől Szelepcsényit kérdezték meg. Az érsek azt ajánlotta, hogy a főbbeket fogassa el a király csellel, a mi nem törvényes eljárás ugyan, de szerinte felségsértési perben rendkívüli eszközök használata is megengedhető. Az elsők közt említette Széchényi nevét. Ő is, meg Fekete László is azt állították, hogy az érsek Nádasdy híve, ki adóssága kifizetésével kötelezte le a maga részére Széchényit; hasonló gyanúval illette a jellemes feljelentő Sennyei István veszprémi püspököt is. Szelepcsényi még egy hitvány mesével igyekezett megtoldani a főpaptársa ellen aljasan kimondott rágalmat: szerinte abból is kitűnik az összeesküvőkkel való rokonszenvezése, hogy egy ízben az ő asztalánál Nádasdy és híveinek egészségére, a régi állapotok visszatérésére ivott. Azt kívánta, Isten tartsa meg Magyarországot a magyaroknak, s bárcsak ő feltámaszthatná a hatalmas Atillát, az okos és szerencsés Mátyás királyt, a nemzet dicső uralkodóit. Szavaival Szelepcsényi szerint kétségtelenül Zrínyire és Nádasdyra czélzott ! Lipót és tanácsosai előtt azonban sürgősebbnek látszott, hogy az előttük fenyegetőnek látszó lázadás lecsillapításáról gondoskodjanak, mintsem Szelepcsényi meséjének igazi értelmét találgassák. A feljelentő nagyította az összeesküvés arányait, a tanácsosok megijedtek a következményektől. A király maga is komolynak látta a helyzetet, hajlandó volt a sérelmek néhányának orvoslására. Ha az 1668 deczember 6-ára Bécsbe összehívott tanácskozáson Nádasdy mérsékeltebb követelésekkel lép fel, talán megállít-