Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
bágyokat és zselléreket 12 napi közmunkára kényszerítette a vár bástyáinak erősítésére, a mellett a kincstár is tetemes áldozatot hozott a vár védőképességének emelésére. Fokozottabb mértékben folyt a munka azóta, hogy Montecuccoli Rajmund grófot nevezte ki a király győri főkapitánynyá. 1664 május 24-én benyújtott terjedelmes előterjesztésében felsorolja mindazt, a mit a vár erődítései szempontjából feltétlenül kívánatosnak tart. A tervezet sok-sok költséget és a munkát teljesítő jobbágyok nagy megterhelését helyezte kilátásba. A hadi tanács azonban nem adott teljesen igazat Montecuccolinak, még azon év folyamán a központból szakértő hadi mérnököt küldtek ki a tervezet felülvizsgálására, ki azokat részben megváltoztatta, költség szempontjából lejebb szállította. De még az ebben foglalt építési tervnek végrehajtása is szerfelett nagy áldozatot kívánt a várostól, a püspöktől és káptalantól. Széchényi nem lehetett valami jó viszonyban Montecuccolival, bánthatta a főkapitány és katonáinak hatalmaskodó viselkedése. De elkedvetlenedése, úgy látszik, nemcsak a személyes érintkezésre, hanem magára az ügyre is káros volt. Montecuccoli e miatt többször panaszkodhatott Bécsben, úgy hogy Lipót 1667 márc.zius 5-én kelt levelében Széchényit bizalmasan felszólította, ne feledje el, hogy a vár erődítéseinek befejezését magára vállalta, ne álljon el elhatározásától ő, ki a közügyekért úgy lelkesedik. 19 6 Ezután serényebben folyhatott a munka, a bástyák és árkok építése 1671-ben befejeződött. Az építők dicsőségét hirdető ércztábla azonban egyetr 197 len szóval se említette fel a püspök áldozatkészségét. A takarékos főpapok mintájának kell pedig Széchényit tartanunk, ha számbavesszük azt a nagy költséget, melyet a váron kívül egyéb építkezésre, alapítványra adott. Püspöki jövedelme nem volt bőségesnek nevezhető, a töröktől megszabadult falvak lakói is húzódozva fizették meg járulékaikat, a behódolt területek népei meg épen nem adták meg a tizedet. A megyei jegyzőkönyvek telve vannak a püspök panaszával. Gyakran a legközelebb eső helyek lakosai ellen kellett pert indítania; 1663 május 29-én például Salamon György, CsekvPál és Ferencz,Sily György ésSzanyi Mihály téti, egésztelkes jobbágyok ellen nyújt be perfelvételre kérést, a kik 1658-tól kezdve 169 forint 58 dénárnyi tizeddel adósai a püspökség-
