Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
nek. 1666-ban Amadé János özvegye, Eszterházy Judit grófnő 24 jobbágyát jelenti be a megyének, kik kilencz év óta bor, gabona és malom tizedével, fejenként átlag 20 forinttal tartoznak neki. 1673 május 3-án a káptalant arra kéri, küldje meg neki Sopron- és Vasmegyék quarta-jegyzékét, hogy azokat, kik ezzel még tartoznak, törvény elé idézhesse, mert másként lassan-lassan elmarad a quarta megfizetése. Egyúttal a győri dézsma kimutatását is kéri. 1673-tól 1694-ig tartó pere van Gorup Ferenczczel a Szombathely város egyik kapuja előtt álló malom miatt, melyet Széchényi a püspökséghez tartozónak vélvén, elfoglalt s csak utóda adott vissza tulajdonosának. 19 3 Mindamellett nem jövedelmeinek megfogyatkozása okozta azt, hogy Montecuccolival együtt működni nem akart, hanem az a nagy ellentét, mely őt az udvar előtt annyira kedvelt vitéz katona felfogásától elválasztotta. Széchényi nem rokonszenvezhetett az idegen katonával, ki a magyarokat nem becsülte s nem nyújthatott kezet neki, mert buzgóságát a nemzet törekvéseinek elnyomására való szándék táplálta. Montecuccoli tudta, hogy a püspök Zrínyi Péter elveit vallja, a mit Széchényi nem is titkolt el. A bécsi vezető emberek és a magyar főurak törekvése a vasvári béke végrehajtásában keresztezte egymást: amazok a törökkel szemben vállalt kötelezettségeket a magyarok rovására is teljesíteni kívánták, a magyar urak viszont károsnak tartották a nemzetre a béke pontjait, készek voltak inkább újra a kardhoz nyúlni. oValának nálam rákosi mester uram, mások is Bécs felől a kik jöttek, örülnek úgy értem a békességnek, a nyomorult békességnek az emberek (páter Tessinger nem tudom, hova lén, talán megfogták Bécsbe), de majd lehetetlen, hogy a jövő nyár sok rosszat ne hozzon, hanem az a kérdés, ki részéről leszen az, adná Isten lenne a török részről,» írja Széchényi 1665 január 29-én Gorup nagyprépostnak. Az 1665 novemberében tartott bécsi tanácskozáson a két felfogás közti ellentét nyíltan felszínre került, Lobkovitz Venczel gróf sima modorú, tárgyalásra termett ember volt, a magyar tanácsosok aggodalmait azonban nem tudta eloszlatni. Sorba felszólaltak a miatt, hogy a béke mellett is nyitva áll az ország a török előtt, hogy a nép szenvedését nem tudják leírni, Wesselényi nádor egyenesen a nemzet jogainak megsértése ellen tiltakozott.
