Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
halad az írók felfogása: az egyik Csü.vgfÍ teljesen hitelt ad az 1629-ik évi oklevél szövegének, a családot iákkor jobbágy sorból nemesítettnek tartja, viszont mások inkább seitele31 bői, mint indokolt vélemény alapián azt tartják, hogy az 169 -ík évi grófi oklevélnek van igaza, a család már a XVII. századom megelőző időben is nemesi jogokkal élt, nem hiszik el, hogy a csalid mintegy varázsütésre emelkedett ki az ismeretlenség homályából. Lássuk, melvik felfogás igazolható ? * • é Mielőtt a kérdés részletes tanu]máií;^ visához fognánk, lássuk először azokat az előzetes indokokat, a melyek arra bírtak bennünket, hogy a leszármazásnak, látszólag előre is nemleges eredménynyel végződő kérdését megbolygassuk. A család két legfontosabb irott emléke, az 1629-ik évi nemesi és az 1697-ik évi grófi oklevél közt fenálló ellentét élét elveszi az a tapasztalat, hogy hasonló hibát más család irataiban is meglelhetünk. Ha azt tételezzük fel, hogy a nemesi oklevél szövegébe a jobbágysorból való nemesítés kitétele tisztán a kanczelláriai gyakorlatból kifolyólag csúszott bele, hitelét több esettel ellensúlyozhatjuk. Bakócz Tamás és rokonai, az Erdődyek ősei, Mátyás királyidejében két czímeres nemesítő levelet nyernek 1459 szeptember 3-án és 1489 január 6-án, tehát harmincz évi időközben. Bár az első már az ország nemeseihez hasonló jogokkal ruházza fel a kérvényezőket s bár a második oklevél kiállításának idején Bakócz Tamás már győri püspök volt, a nemesítés megint jobbágysorból (e statu et conditione ignobilitatis) történt. Még ennél is érdekesebb a Brassóban évszázadok óta élő Benkner család története. II. Ulászló király 1509 márczius 25-én Benkner János brassói lakosnak, miután neki Tomori Pál Papy Abauj megyei birtokban levő nemesi telke felét átengedte, czímert ad és őt ab ignobilitatis et rusticitatis statu — kivévén, nemesíti. Ugyanőneki, mint brassói bírónak II. Lajos 1517 november 1-én az előzőtől eltérő czímert ad, és az előbbi nemeslevél említése nélkül de statu ignobilitatis nemesíti. Végül 1569 május 28-án Szapolyay János király ad Benkner Márknak újabb czímert s őt e statu et conditione civili et ignobili, in qua natus esse et hactenus perstitisse dicitur, kiemelvén, nemessé teszi.'
