Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

A kerületekhez tartozó várak rendes őrsége volt : fizetése havonként huszár hajdú német tüzér forint dénár Drégely és Palánkon 50 130 — 3 564 15 Füleken ... — 200 100 300 20 4209 45 Gyarmaton 150 200 — 5 — — Komáromban ... — 100 643 300 26 1440 15 Léván 200 200 100 6 3805 15 Murányon ... ... ... — 24

1 100 4 859 45 Nógrádon ... ... 100 150 100 7 2044 — Szécsényben ... ... 50 100 — 1 693 45 Tamásin ... ... ... 50 100 — 1 564 15 Újvárban ... 300 400 300 10 2060 — Váczott ... ... ... 100 300 — 4 1957 30 A kerületekhez tartozott mindössze 1300 német lándzsás, 400 német lovas, 1750 huszár, 594 naszádos, 2005 gyaloghajdú, 107 tüzér, összesen 6156 ember. A szécsényi főkapitány ezen időtájban már nagy tekintélyű állást tölt be. Nemcsak a környék védelméről gondoskodott, hanem az alföldi városok követei is gyakran megjelentek előtte, hogy sérelmeik orvoslását kérjék tőle bőséges ajándékok kíséretében. Nagykőrös egykorú számadáskönyveinek gyakran visszatérő tétele az ajándékok ára. Fenhatóságot gyakorolt a jászkúnok területére is. A vár további történetének tárgyalása nem tartozik e mű keretébe. Meddig volt Széchényi Márton a vár védői között, nem tudjuk pontosan, valószínűleg 1620-ig. A hajdúk alighanem az ő udvarházának elpusztításával is Szécsény őrségének 1607-iki állásfoglalását akarták megbosszulni. Arra nézve, mikor hagyta el a család Nógrád megyei ősi birtokát, biztos adattal fiának Lőrincznek feljegyzése szolgál «Anno 1620. jöttünk ki Szécsényből édes atyámmal, Széchényi Mártonnal, mentünk Gyöngyösre lakóul, én Széchényi Lőrincz voltam akkor tíz esztendős, akkor Bethlehem Gábor hada megégette a szécsényi házunkat». A család történetének további folyásával a következő fejezetben foglalkozunk. 1 Ide számították a Sómoskőn tartott 25 hajdút is.