Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
az akkori püspök, tekintélyes ember volt, panaszát nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mivel Gyulaffy a kellemetlen helyzetből győztesen akart kikerülni, július 21-én megint bemártotta Széchényit, ki szerinte jogtalanul foglalja a Tihanyhoz tartozó falvakat Veszprémhez, a mellett a néppel kegyetlenül bánik, úgy hogy a 107 jobbágyok nagy számmal elszökdösnek a vár körüli falukból. Ez az utolsó biztos nyom az áldatlan versengésről, melynek következménye az lett, hogy Széchényi megvált kapitányi állásától. Gyulaffy se tarthatta meg sokáig főkapitányi székét. Folyton ismétlődő és nagyobbodó hatalmaskodásai miatt újabb vizsgálat indult meg ellene, a melynek következtében már a következő évben, 1568-ban elhagyta Tihanyt és Veszprémet, bosszúsan átment János Zsigmond fejedelem táborába. Érdekes, hogy Veszprém a vezérek villongása mellett is fontos védelmi hely volt, a török erősen fente rá a fogát. Hosszútóti György jelenti deczember 24-én, hogy a Memhet pasa fővezérrel folytatott beszélgetés során szintén szóba került a vár. A török, írja, Tata és Veszprém elfoglalását, a mi a szultán bejövetele előtt történt, jogtalannak elismeri s kész arra, hogy Palota bevevőjének, Arszlán pasának módjára ezen várak ostromlásának vezéreit is megbünteti, de kívánja, hogy a két erősség teljesen romba döntessék, ne szolgáljanak kósza hajdúk menedékhelyéül. Busbeck követ hasonló módon ír 1567 február 16-án. A nagyvezér neki is azt mondta, hogy a szultán sohase volt a béke ellensége s hajlandó békét kötni, melynek első feltétele lenne, hogy Veszprém és Tata egy év leforgása alatt lebontassék, a mely várakat előbb Szulejman széthányatott, de azután a rablók összetáko ták s most hajdúk lakják. A béke megkötéséig a török megszállná azokat stb. 10 0 Széchényi Mihálylyal 1571 nyarán találkozunk utoljára. Rueber János azon év június 6-án ajánló levelet írt érdekében a hadi tanácshoz, de úgy látszik, eredmény nélkül. Élete további folyását nem ismerjük, valószínűleg Szécsénykére visszavonulva, gazdasága kezelésével töltötte napjait. Feltehetjük, hogy 1580 körül halt meg.
