Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Arra nézve, hogy Széchényi Mihály birtokai Széchényi Mártonra, fiára szállottak, egyetlen biztos nyomunk van. Becskén a legújabb időkig fenmaradt az a hagyomány, hogy a község határában fekvő Mártonrét egykori tulajdonosáról, Széchényi Mártontól vette nevét/

9 Széchényi Márton 1560 — 1570 körül születhetett Dunántúl, mert atyja akkortájt már Nádasdy környezetéhez tartozott. Születése idejét azért tesszük inkább a század hatvanas éveire, mert fel kell tennünk, hogy 1592-ben, a mikor György fia, a későbbi érsek született, a harmincz év körül volt. Az elmondottak összevetéséből arra következtethetünk, hogy Széchényi Mihály családjával együtt 1567 nyarától kezdve élt Nógrád megyei birtokain, a melyek a családfő elhunyta után Mártonra maradtak. Az utóbbinak emléke, úgy látszik, maradandó nyomot hagyott Becske történetében. A család sokat szenved Szécsényben a kóborló törököktől, kik ellen udvarházuk nem nyújt kellő védelmet. E miatt a megye más családjához hasonlóan ők is bérbe adják földjeiket, Széchényi Márton kardot köt, beáll Szécsény vár védői közé, hogy hazájának szolgálatára lehessen és családjának otthont biztosítson. Szécsény vára a XYI. század közepén elhagyatott állapotban volt. A fiágon kihalt Losonczi István és Antal leányai birták a vár alatti falut, melynek felerészét 1570-ben Török Ferencz vette meg a kincstártól. A női kormányzás kis birtokon békés időben sikerrel gazdálkodhatik, a várat védeni és gondozni küzdelmes évek alatt nem tudhatta sikerrel. Az őrség jelentéktelen volt, 1549-ben a kamara 25 hajdút rendelt védelmére évi 600 forint fizetéssel, de Losonczi István vitézségének hire távol tartotta Szécsény tői a törököt. «Az török vesztek vagyon, írja 1550 október 1-én Nádadsy Tamásnak, nem tudom hogyha elijedett-e, vagy azt várja, hogy az dér jobban megsüsse ez populust; de én azt hiszem, hogy fél, de maga féltiben rájött volt Szécsénre, hogy megvegye ; az nem lehetett, hanem az szántókat elvitték, úgymint embert 23, egy leányt, egy bírót, levágtak lovat 23, ökröt 42 stb.» Két év múlva a nógrádi várak mégis török kézre kerültek, Drégely után sorra Gyarmat, Szécsény, Kékkő, Hollókő. Ettől az