Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)
III. István oklevelei 1160 körül többször említik István besenyő (bicenus, vicenus) királyi jegyző nevét. 6 1 Megfigyelve a Fejér, Heves és Pest megye területén, tehát az ország belsejében letelepített besenyők életét, szembetűnik, hogy a király a saját nemzetségének jutott területen ad nekik helyet, csak a határjárás után kapnak egyéb nemzetségi, elpusztult területet adományba. 6"' A Sárközben és az Alföld mocsaras tájain folytatják az említett három folyam közén vázolt életmódjukat. A település nagyobb csoportokban történik, ennek hadászati központja a mocsárral, vízzel körülvett, nem közvetlenül a járható úton, de annak közelében, esetleg a megszállás területén fekvő több földvár, amelyek egyikét hívják Besnyőnek. 6 6 Ha az együtt települők időközben különválnak, a régi központot Nagy vagy Óbesnyőnek hívják. Ez mindvégig megmarad a települők hadi központjának, ahova veszély idején a környék lakói menekülnek. Állándó lakóhely a pestmegyei Besnyők egyikéből se fejlődik ki. Úgy vélem, „hogy a kivétel nélkül szintén besenyők által megszállott Őrs nevű helyek a második telepítés idejéből valók, amikor a királyi hatalom már nem lakatlanul maradt nagy területeket jelöl ki nekik, hanem a királyi nemzetség birtokaihoz vezető utak, hágók, továbbá a gyepük védelmére rendeli ki őket. Azon körülmény, hogy a Babádnál levő Besnyővár nem fekszik a főút mellett, s inkább a beléje menekülőknek szolgált menedékhelyül veszély esetén, továbbá hogy a Gödöllő melletti Besnyőről nem mutatható ki, hogy az út védelmére épült, végül azon szembetűnő tény, hogy a megye területén levő Órs nevű helyek egyikénél sem marad nyoma annak, hogy maguk építette földvár körül történt a besenyők letelepedése — eltekintve itt a Duna mellett levő római burgusok mentén (Pazanduk, Pardoe, Szentlászlófalva, Révjenő) és a Csepelen feltünedező besenyőktől, mindebből tehát — egyelőre csak a megye területére szorítkozva — arra következtetek, hogy a hazánkban betelepített besenyők felhasználták az itt talált, az utak védelmére épült földvárakat, burgusokat, maguk azonban ilyeneket nem építettek. 6 4 Hazai okmánytár VI. 3., VII. 1., Fejér II. 164, 167, 173, 185., V3, 254., VI. 2, 412., IX. 7, 632, 634.; Knauz I. 118.; Zichy okit. I. 2.; Wenzel I. 69., XI. 37. 1. 6 5 A megszálló Turul nemzetség nevére utal pld. a besenyő, Zsidó nembeli Mácsa által 1237-ben eladott birtok Galgamácsánál. V. ö. Szokolay Margit térképével a besenyő településekről, Föld és ember IX. 88. 1. 6f i A bicskei földvárt 1281-ben megemlítik a Buda felé vezető nagyút közelében.
