Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

A JAJCZAI BÁNSÁG TÖRTÉNETE. I. FEJEZET. Színtér, földrajzi viszonyok és a történelmi fejlődés. — Földtani viszonyok. — Telepedési viszonyok, rómaiak, szlávok. — A plivai zsupa. — A Hrvatin-nemzetség. Hatvannégy esztendeig (1463—1527.) áll a nemzetközi politika előterében a Száva-Duna folyó rendszeréhez tartozó Verbász (Vrbas) folyó mentén 340 méternyire a tenger szintje felett épült jajczai (Jajce) vár s alsó városa. Ez a ma aránylag kis bosnyák város, mint a travniki kerület jajczai járásának a középpontja, körülbelül 4500 lakost számlál. Csöndes, regényes hely, melynek földrajzi fontossága érvényesülni fog ugyan a jövőben, de ma még csak történelmi visszaemlékezéseknek megkapó illusztrácziója romjaiban is. A XV. században Jajcza az a vaskapu, mely a Nyugat elől felfogta a Balkán-félsziget góczpontja: Konstantinápoly felől Európa szívének irányzott hódítási rohamot; ezért nevezik Európa összes érdekelt államai (a római pápa, a lengyel király, Itália, Németország) a magyar korona kulcsának, a kereszténység elővédjének, ezért törekszik összes erejével betörni ezt a kaput az életerős, ifjú ozmán birodalom. Egy tekintet a színtérre világosan elénk tárja, hogy Jajcza egyfelől az északi Adria s a horvát-krajnai nyugati vidék, vagyis a nyugati Európa vonzó körébe esik, másfelől északra az alföldi pannon-síksággal függ össze. A Balkán-félsziget északnyugati szárnybástyázatának ez az elhatároló pontja tehát mindaddig védgát, míg a magyar birodalomnak a végvára. Megdőlvén a középkori magyar birodalom, végei is elszikkadtak, ezzel együtt megszűnt Jajczának is aktualis fontossága. Azután sem lett ugyan kihalt történelmi színSzíntér.