Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

souzerainje, bosnyák birtokait illetőleg bobováczi várából csak azon a területen úr, a mely magánbirtoka; mellette, sőt felette áll Hervoja, kit azonban egy nálánál is erélyesebb kényúr hatalomban, ügyességben szemmelláthatólag háttérbe szorít. Vuk Koszacsa humi (később herczegovinai), rudinei kenéz unokája Szandálj nagyvajda, a ki sógorságban van Horvatinicsékkal. Hervoja hűtlenségét, álnokságát fejtegeti a történetírás ebben a korban, hangsúlyozza, hogy nem volt soha őszinte alattvaló. Nem ismételjük mindazt, a mit jellemzésére már felhoztunk. De lehet-e az efféle félsouverain őszinte a souzerain-jével szemben ? Hervoja nem hagyta félben nemzetközi összeköttetéseit s azt cselekszi, a mi hasznára van. A viszontbiztosításnak durva formája ez, melyet az ilyen typus követ. Nagyban ugyanezt tették a souzerainek is. Beszélik, sőt írnak róla, hogy Visconti Fülöpnek, a milanói herczegnek tanácsára Zsigmond a szultánt Velencze ellen izgatta. Sőt a bosnyák követek, ha ugyan igazat mondtak, Velenczének — a mely titokban szintén egyezkedett a törökkel — ha lehetett, elárulták Zsigmond fondorkodását. Csakhogy Zsigmond király, később császár, világpolitikai áramlatokban viszi a döntő szerepet s ezért magatartását nagyobb távlatból kell megítélnünk. Ezért beérjük azzal, hogy mellőzzük Hervojának 1413-ig viselt dolgait, hogy mikor hű, mikor nem, s kikkel szövetkezett, s kiket hagyott cserben. Természetes folyománya ennek a politikájának, hogy körülbelül minden irányadó tényező apródonként ellensége lett. A magyar bánok: Garay János, Monoszlai Csupor Pál s Maróthy János, sohasem bíztak benne, féltették tőle a hatalmukat s végváraikat, s a mi — úgy látszik joggal — leginkább bánthatta: lenézték, kicsúfolták. Osztója király s vetélytársa Szandálj Hranics gyűlölték ; alattvalói, a spalatóiak, nemkülönben, Raguza és Velencze pedig csak addig álltak vele szóba, a míg hatalmas volt. Ezen idő alatt gyakran Jajcza vára a székhelye, vagyis ott tartózkodik. Onnan járt fel Budára Zsigmond királyhoz, Raguzába, Spalatóba. 1409-ben a spalatóiakat meginti, hogy