Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
a törökkel czimboráló, a szt. koronához hűtlen Osztója király részére tett házadományukat vonják vissza. Jajczán keltez „in castro nostro Ovi" 1 1411—1412-ben, miután Zsigmond a Hervojától ekkor támogatott szerencsés hadjáratai után a bosnyák területből magyar kerületeket akar alkotni s a sziavon, magyar s szerémi urak közt szétosztani. Hervoja mindamellett, talán éppen ezért, hol titokban, hol nyiltan lép fel ellenük. A magyar királynak azonban még szüksége van rá s nem ejti el.Ugyanis Nápolyi László nem éppen vitézi módon, de mindenesetre haszonnal, eladta Dalmácziát a velenczeieknek 100,000 aranyért. Zsigmond erre hadat visel ellenük, vezére, ozorai Pipo, Friaulban szorítja a köztársaságot. A signoria érezte, hogy a dalmát tengerpartnak csak akkor lehet jogos birtokosává, ha Zsigmond királylyal valamelyes megegyezésre jut. Római követeit utasítja tehát, hogy a magyar királynak 100,000 aranyig menő ajánlatot tehetnek, névleges felsőségét elismerik azáltal, hogy évenként egy dísztakarós lovat, egyszeri ajándék fejében 50,000 # adnak neki, s hogy azután is élhet a dalmát királyi czímmel. 2 A Hervoja bírta Spalató és egyéb helyek maradjanak Hervoja kezén. Zsigmond királynak azonban a maguk módja szerint beárulták Hervoját, mert nem bíztak benne. Mikor ez később felkínálkozott nekik, hogy majd ő közvetít a királynál, hidegen azt válaszolták, hogy követeik máris alkudoznak vele. ; i A magyar korona viselője, noha sok tekintetben szerencsétlen politikájával, könnyen befolyásolható hirtelen természetével, maga volt az oka, hogy az Adria öble az élelmes köztársaság gyámkodása alá jutott, Dalmáczia birtokáról sohasem mondott le. Csak olyan érdeke volt ez akkor Mag3^arországnak, mint ma Közép-Európának. Érthető, hogy Zsigmond királynak akkoriban hasznára volt, hogy Hervoja, mint alattvalója, megtartsa köz1 1409, IV. 3. — A levelet latinul mindenesetre spalatói deák írta. Ebből világos, hogy Jajczát tojásnak fordította a latin deák. L. Lucius: Memorie istoriche di Tragurio. 391. 1. 2 Toldalék I. Az alku nem sikerült, mindenkép lemondás lett volna az, ha Zsigmond király elfogadja, 3 Velenczei Ált. Sen. secr. 1409—11. 149. 1.
