Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
jobb törökverő, gyanakodni kezd, hogy a bán, Karlovics János, úgylátszik, a hadisegélyt a saját elveszett várainak visszafoglalására szeretné alkalmazni s ellenfeleit „die vast alle grafen in Krabatin sein" akarná leverni. Salm Miklós csakhamar átlát a dolgokon s megismeri a „balkáni" fogásokat. Jajczában májusban s ősszel váltakoznak a bánok. A törökök ugyan vagy 40 km-re köröskörül elzárták a várost, azonban megvallva az igazat, addig van élelmük, míg az új bán szeptemberben bejön. Ezeket írja Jurisics Miklós, aki ekkor Ferdinánd főherczeg szolgálatában van. A Jajczát megszállott török sereg számát 12—15,000 emberre becsülik. 1 A bánok távollétében történteket a várbosznai pasa vezérelte török sereg arra használta föl, hogy Jajcza szorongattatásával csak tüntetett. Kémeik nekik is voltak s nagyon jól tudták, hogy Jajcza fölmentése most a németek kezében van. Mindezekről a német vezérlet egy ügyes magyar huszár útján „ein treffentlicher Gesell" szerzett tudomást, aki azt is jelenté, hogy a pasa embereivel Bihácsnak s a Verbász mentén a Száva-Dráva között fog pusztíttatni. 2 Az a nagy előnye megvolt a külföldi érdeklődésnek, hogy Jajcza megmaradt a király kezén. Ez kétségtelenül Ferdinánd főherczeg érdeme, de a segélyt nem nevezhetjük egyébnek jóakaratú érdeklődésnél. Nürnberg városa, melyet kereskedelmi összeköttetései következtében szorosabb kapcsok fűztek Magyarországhoz, a maga jószántából puskát, lőport és míveseket küldött Magyarországnak — ajándékba. A rendek azonban nem voltak hajlandók 1524-ben pénzben adni meg a 4000 ember zsoldját. Gosztonyi Miklós és Ákosházi Sárkány Ambrus, a királynő kanczellárja, azzal érveltek a németek előtt, hogy a magyarság századokon át védelmezte a kereszténységet török s 1 A jajczai őrségről csak annyit tudunk, Szentkláray : Dunai hajóhadai 308.1. alapján, hogy 8 vajda volt benne. Adatának hollétét nem idézi. 2 Horvát végh. ltára. I. 127., 159., 173—74., 176., 182—83., 188., 193-94., 403. 1.
