Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Az ország többsége ösztönszerűleg érezte, hogy ezen az úton nem lehet a birodalom határát megvédeni. Hiszen az ország felségisége forgott koczkán. Zsigmond lengyel király a jóakaratú nagybátya szemével nézte az ország vergődését, Miksa császár azonban egyenesen arra tört, hogy a magyar successiónak útját egyengesse. Ismeretes, hogy úgy Zsigmond lengyel király, de különösen Miksa császár egy afféle vegyes: nemzetközi ellenőrző bizottság útján szerették volna az országot igazgatási jogaiban megszorítani. A mi azonban 1517-ben nem sikerült, azt Miksa a végek, nevezetesen Jajcza vára menthetetlennek látszó állapotára való tekintettel 1517-ban akarta más formában, természetesen a saját érdekében megújítani. Az alkalmat Jajcza nyugati védő erődjének: Jezeronak, Gyülhisszárnak, elfoglalása szolgáltatta. Jezero 11 kilométernyire fekszik Jajczától s a török birtokában az anyavár helyzetét tarthatatlanná tette.

1 Mi maradt meg a Mátyás király alkotta várszerkezetből? Jajcza és Banjaluka,

a a közbenső várak, nyugat, dél s kelet felől mind török kézen, s elesett Szrebernik. Ki segítsen? Miksa császár 1518 április 13-ika előtt azon esetben, ha a magyar korona vállalja az ő kormányzói gyámságát, kötelezi magát Jajcza élelmezésére, megvédelmezésére, sőt élére áll a pápa által szervezendő egyetemes keresztény vállalatnak a török ellen. Még határozottabban szól a császár 1518 április 13-án Insbruckban kelt levelében. Ha a Rákos vagyis az országgyűlés rája, mint tapasztalt rokonra, atyai barátra bízza a gyámkormányzóságot: Jajczát hajlandó ellátni élelemmel s fölmenteni. Szapolyai János vajda áskálódása ellen hajlandó 4000 gyaloggal és 500 lovassal megvédelmezni az ifjú királyt.

3 Miksa ajánlata, melyet különben a horvát bán is támogatott, nem tetszett a rendeknek, igen erősen meg1 Okit. CLXXXI. Zsigmond lengyel király részvéte ugyancsak indokolt. Jól érzi, hogy „demum totum regnum in discrimen veniat

4-. s Okit. CLXXXVI. 1518. ez Jezero elfoglalása előtt készült, azért még Jezerot, mint a magyar király birtokát sorolja föl a jegyzék. 3 Pótlék III., IV.