Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
látszott rajta az önös czél. Mátyás király, a magyar „Achilles" 1 halála óta csak 28 év telt el s az országnak egykor oly fényes szerepét még sem feledték el az epigonok. A souverainitás s a magyar korona megvolt még s nem az a csoda, hogy a nemzet önrendelkezési joga mellett erős párt állott, hanem a gyöngeségnek jele, hogy jelentős tényezők nem bíztak a nemzet erejében. Hiszen a törvények és előírások jók. Tudták a rendek, hogy mit kellene tenniök. Kimondták nyíltan, hogy, ha Jajczát és Banjalukát meg nem segéllik, vége van Szlavóniának, Pozsegának, Valkónak s a német tartományoknak. Ezért Jezerót és Bocsáczot minden áron vissza kell foglalni. 2 Tudta ugyancsak mindenki, hogy a várakat élelemmel és fegyverrel el kell látni, hogy a bánok kipróbált jó vitézek legyenek s hűtlenség terhe alatt egyik bánnak mindig a várban kell lenni. A várnagy, mint királyi tiszt, a lőszereket és élelmet illetőleg felelősséggel tartozik. 3 A kincstartók a kapitányok és az őrség zsoldját fizetni kötelesek. A bánok tiszte, hogy ügyes hírszerzőket tartsanak, a kik az ellenség mozdulatairól értesítést adjanak. Ha a bán elhanyagolja tisztét, elmozdítandó. 4 Az őrség létszáma 500 lovas, a kik félévig szolgálnak a várban s aztán a király Budán szolgáló 500 lovasával fölváltandók. Nagyon jól tudják azt is/' hogy a végvárak falai düledeznek, hogy az ellenség számos embert elhajtott, hogy kevés a segély és rosszul osztják szét. S mégis hiába volt a sok rendelkezés. Sikerült ugyan egy-két merészebb vezetőnek élelmet juttatni Jajczába, H de hiába szedi össze egy-egy adószedő a gyéren befolyó segélyt, hiába fenyegeti meg a király a lanyha pénzügyi kezelőket, a budai udvar izgatott stylusú levelei nem segí1 Verancsics A. munkái. VII. 46. 2 1518. Tolnai végzések I. cz. 3 1518. Bácsi végzések 10. §. * Acta Tom. IV. 110. 5 1518. Bácsi o. gy. I. 2. §. 6 1519. III. 10. Okit. CLXXXVI1.