Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

A kölcsönös csatározások megindultak, a mieink a török határszélt dúlták, ezek viszont betörtek Alsó-Szlavóniába. Ez alkalommal Levács várát, mely Jajczának éjszaki kapuja, a honnan mind Jajczát s érődéit élelmezték, klastromostól porig égették, a lakosságot prédára vetették s majdnem az egész Orbászmegyét tűzzel-vassal elpusztították.

1 Ez a körülmény komoly gondolkodóba ejtette a királyt, annál inkább, mert nem portyázó csapatról, hanem szerajevói rendes kontingensről volt szó. Állítólag a Száva áradása tartotta csak vissza a törököt Pozsega-meg3'e végigpusztításától. Szándékok a Száva mentén apró erődöket emelni s innen — mint Szendrőből a magyar délkeleti vidéket — folytonos beütésekkel elnépteleníteni az országot. Az elnéptelenítéssel azt érte el a török, hogy oda a maga martalóczait ültethette s szpahilukokat rendezett be, ezzel küljebb tolván a határterületet. Alsó-Szlavónia ugyan még egy-egy népes földnyelvet példáz, de a nagy török rajzás miatt mindenkinek veszélyben van élete és vagyona. Ugyanezt a jelenséget állapíthatjuk meg Nándorfehérvár és a déli Duna mentén, a hol Somi Jósa állott őrt. Szlavónia elpusztításának a lehetősége végre felriasztá a magyar és horvát érdekeltséget. Corvin János apjára emlékeztető buzgalommal felrázza a horvát dandárokat: a Zrínyiekét, Frangepánokét, Karlovicsokét. Azonfelül Czobor Imre, Ulászló király megbízottja, lőszert és hadakat hoz, Geréb Péter, a nádor, kétszáz lovast s egy gyalogcsapatot küldött, úgy hogy tetemesnek mondható sereg állott a bán rendelkezésére. Iszkender pasa azalatt Jajczát szorongatta. Az Alsó-Szlavóniában portyázó török csapatok csakhamar megfutnak, mire Corvin János a banjalukai úton gyors menetekben haladva, a Jajczát körülzáró sereget meglepi. A csatáról annyit tudunk, hogy a bán serege négyszögbe állítva támadott, lovasságunk pedig rohammal és nyilazva megzavarta a török haderőt, mely szerte fut hegyekbe, erdők sűrűjébe. Sokat a Verbászba szorítanak közülük, foglyot is ejtenek. Azonfelül martalékul esik a tábor, sok 1 Aszl. Okit. CLV. V. ö. u. o. CLVII.