Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

élelmiszerkészlet és fegyver. A törökök vesztesége 4000 halott, a mieinké 1000 ember és sebesült. A fölmentés még jókor érkezett, mert a falak már düledezgettek. A várőrség parancsnokának Gyulai Jánost tette meg a bán, a jobb lovakat, foglyokat és zászlókat pedig Budára küldték.

1 E győzelem csak azt eredményezte, hogy Jajcza fölmentetett az ostrom alól. De alig hogy a fősereg elvonult, máris hallatszik, hogy a török új sereggel készül az Orbászság felé. Bán nincs Jajczában ; Beriszló Ferencz, ki annyit áldozott a magáéból készpénzben, élelemben, nem birja a terhet, Batthyány Boldizsár pedig a nádor parancsai ellenére nem ment be. Jajcza folytonos veszedelemben forog, mert Levács romban hevervén, az élelmi szállítmányoknak nincs rakodó helyök. Ezt a várat akarta a Jajcza ügyében buzgólkodó Geréb nádor újból fölépíttetni, de nincs, a ki végrehajtaná a parancsot. A két bánnak — mert Beriszló még az — távollétében rendre folyik a török dúlás. Batthyányt most már „sub gravissima indignationis poena" szorítják a bemenetelre.

2 A király e késedelem láttára Tárczay Jánost, Máramaros főispánját, Mátyás kipróbált vitéz kapitányát a kir. bandériummal — állítólag 6000 lovassal és 400 gyaloggal — rendeli ki Jajcza végleges fölmentésére és Levács újraépítésére. Kivezényelteti egyúttal a zágrábi káptalan hadait is,

3 Corvin János vagy helyettese, Török Imre vezérlete alatt. A királyi segítséget Geréb, nádor a régi Corvin-hagyományok letéteményese, eszközölte ki. Nehéz feladat volt ez akkor, mikor a nemesség úgyszólván fölmondta az engedelmességet. A pápai legátus Budára jővén, itt csak rosszat hallott. „Ez az ország, a kereszténység védőfala és pajzsa", a folytonos háborúk által tönkre megy s a külföld, mely erről a belső viszálykodásról tud, mit szól majd. A király 1 Okit. XCIV. Istvánffy 1500-n teszi a jajczai ütközetet, de már Schönherr i. m. 278. Marino Sanuto nyomán 1501 nov. elejére helyesbíti. 2 Aszl. Okitár. 1502. II. 28. 257. 1. 1502. III. 17. 258. 1. 8 Okit. Cl. Tárczay Jánosról Mihályi: Mármarosi diplomák 587. 1. — Turul V. 59. 1508 székely ispánságáról Mk. Orsz. Ltár. DL. 21., 803., 22.. 559. sz. 191. — Századok 1870:365. — Nagy Iván i. k.