Pesthy Frigyes: Krassó vármegye története. IV. Oklevéltár. (Budapest, 1883.)

hogy voltanak bizonyos dolgok előttünk, kikért ennél előbb ell nem indithattuk, do azért nem lészen semmi fogyatkozás, és tovább való kisedelem benne, hanem mentén mégyen, és rövid nap ott lészen. Továbbá az el mult Vásárnap "") történt valami dolog, kik minek előtte Oratorunk oda érkezne, akartunk az Portának értésére adni. Az dolog penig ez, hogy az Németh partyak vittek volt Sakákoz tartozó Jobbágyokban ell egynéhányat kiért miis meghattuk volt, hogy mast hozzanak az onnét való Német birodalombul. Es mind ezért a dologért, s' mind penig hogy értették volt az Váradiak oda ki való szolgáink, hogy az mas partyákban újonnan többenis kicsavarganának, és itt az mi birodalmunkbéliekben akarnának szertelenkedni, bocsáttak volt ki, ugy mint öttven Lovakat, és negyven drabantot, kikre ez közben találnak reájok az Gyulaiak, Jeneiek, Bekessiek, és Erdőhegyiek, kik voltak úgymint ezeren, és az mieinket körül fogván, kit levágtok bennek, kit fogva elvittek, ugy annyira, hogy hirmondois alig szaladott ell közüllek. Ezt azért irjuk előbb meg, hogy hisszük azt, hogy az végbéli Törökekis az dolgot az portánk nem igy adgvák értésére, hanem szokások szerént az idevalókra adnak utat, és ök panaszolkodnak, de ha lehetne, te neked köllene panaszt előszer tenned felölle. Légy érte azért, és ha eök eddig ezt a Portának értésére nem attak, jelenese meg az Bassának ezenképpen. Elleiben számlálván ezt is, hogy mi mindenkor azon igyekeztünk az hatalmas Császár Végbeli Vitézivel mint alkhassunk, és egyenló értelemmel, segítséggel mint oltalmazhassuk az némettűi ezt a földet. De mi immár nem tudgyuk, mint alkhassunk vélek, liolot mikor az Császár ellenségit üldözzük, és efféle Csavargó Latrokat kergettükis, nem hogy az mi hozzánk tartozóknak arra bátorságok lenne, vagy segétségg el volnának mellettük, de sőtt ahol eöket találják, az mint mostis cselekették, eö magok levágják, megfogják, és rabbá teszik eöket, kire ha az hatalmas Császár gondot nem viseltet, és az végbélieket meg nem fenyíti, s meg nem bünteti, nem merjük ezután népeinketis az Német ellen1) Itt valószínűleg september 16-ka, és 2§-ka értődik, mely utóbbi vasárnap az utasítás keltezését csak egy nappal megelőzi.