Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)

Kezdettől fogva országosan minden adóköteles kapu ugyanazt az összeget rótta le fizetőképességétől függetlenül: 1336-tól évi 3 garast, majd meghatározott számú dénárt. Később az adó összege évi egyötöd aranyforintnak megfelelő értékben állandósult.

2 A kamarahaszna a jobbágynépesség adója volt. Mindazon társadalmi és etnikai csoportok, amelyek ilyen vagy olyan okból a jobbágy kategórián kívül kerültek, eleve mentesültek a fizetése alól. így az 1336. évi rendelet szerint mentességet élveztek a királyi és királynéi „szolgák és kondicionáriusok", az egyházi „kondicionáriusok és nemes jobbágyok", valamint természetesen az országos nemesek, egy 1342. évi rendelet szerint pedig általában a szolgaállapotúak, akár a királyi vagy királynéi, akár egyházi vagy bármely más birtokon, ugyanígy általában a hadakozó — tehát nem földművelő — „szolgák", végül az egyházak és városok, továbbá mindazok, akiknek „nyilvánvaló szabadságuk" van alóla. Eme felsorolásokkal egybehangzóan későbbi források is említik például az udvarnoki státusúak és az egyházi nemesek adómentességét.

3 „Kapu" és jobbágyháztartás már kezdetben sem esett teljesen egybe, később pedig mindjobban elkülönült. Már az 1342. évi rendelet szükségesnek tartotta leszögezni, hogy az adót akkor is kapunként kell szedni, „ha egy kapu alatt, vagy egy kapuval bíró telken (curia) három, négy vagy akár több ember is lakik", és elég nyilvánvaló, hogy 2 1336: DRH 91; 1411: DRH 233; 1342: DRH 110; az aranyforintdénár viszonyára ld. DRH 108, a garasok verésének 1338-ban történt megszüntetésére HÓMAN Bálint: A magyar királyság pénzügyei. . .i.m. 105—108. 3 DRH 91, 110. A királyi udvarnokfalvak „Szent István óta" meglévő mentességére ld. 1399: ZsO I. 5983, 1392: ZsO I. 2426; a szekszárdi apátság prediális nemeseinek mentességére (1390 körül) : ZsO I. 1821; a kalocsai egyházi nemesekre: 1409: ZsO II. 7140.