Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)

az ember (homines) szó itt nem felnőtt személyt, hanem családfőt jelölt. A ,,kapu" tehát magába foglalhatott egy, de esetenként több jobbágycsaládot is. Hogy átlagban körülbelül hányat, arra nézve csupán későbbről, Zsigmond (1387—1437) korából és csupán egyetlen megyéből rendelkezünk adatokkal. Ung megyében az alább közölt 1427. évi összeírás szerint kereken 2800 portára vetették ki a kamarahasznát, míg ugyanezen a területen egy nemzedékkel korábban, 1398-ban katonai céllal kb. 3800 jobbágycsaládot írtak össze. Ebből az tűnik ki, hogy 100 portára átlag több mint 135 család esett. Részletesebb vizsgálattal az is kimutatható, hogy ez az arány a település korától függően nőtt. A 14. század folyamán keletkezett új telepítésű falvakban a porta nagyjából egybeesett még a jobbágyháztartással; azon a vidéken ellenben, amely már az Árpád-korban is lakott volt, közel három háztartás esett két portára.

4 Az 1453 tájáról származó Eizinger-féle költségvetési előirányzat egy megjegyzése szerint Zsigmond idejében Magyarországon -— Erdélyt beleszámítva, de Szlavónia nélkül — 400 ezer ,,kaput" adóztattak, amiből a kincstárnak 80 ezer aranyforint értékű jövedelme származott. A kamarahaszna tehát a sóregále mellett talán a legfontosabb rendes királyi jövedelemforrásnak számított, és becslésem szerint a rendes bevételeknek mintegy 20— 25%-ára rúghatott. Ehhez képest lényegesen kisebb lehetett a súlya egy-egy jobbágycsalád gazdálkodásában, mert az államnak járó egyötöd, vagy ennél is kevesebb aranyforint minden bizonnyal csak töredékét tette ki a családra nehezedő egyéb pénzterheknek.

5 * ENGEL Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmondkorban. Századok 119 (1985). 993 sq. 5 BIRK Ernő: Adalék Magyarország pénzügy történetéhez V. László idejében. Új Magyar Múzeum 3 (1853). 513. Vö. MÁLYUSZ Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp. 1984. 242. 1. — A job-