Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)

hogy csak igénycímmel - van dolgunk, a kutatót mégis erős gyanú keríti hatalmába. Gyanakvásunkat ugyancsak Tamás érsek Miklós püspökhöz a nyúli tizedek tárgyában írt keltezetlen (leginkább 1314-1315-re datálható) levele tovább erősíti, melyben az érsek Győr főpásztorát ugyanazon hely örökös ispánjaként szólítja meg.

1

8 Nos, ez utóbbi oklevél, továbbá a Győrrel szomszédos nyitrai és veszprémi örökös püspök-ispánok ugyancsak 1313-tól kimutatható feltűnése afelé terelik figyelmünket, hogy a jelenség mögött a véletlen játékánál mindenképpen többet feltételezzünk. Bizakodásunkat a megye ispánjainak sorában az (1299)1313-1318 között ezidáig tátongott űr okán még kecsegtetőbbnek érezhetjük, hiszen ebbe az intervallumba a püspök-ispánság rövid időszaka igencsak jól beilleszthetőnek látszik. Sőt. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy az említett egyháziak által betöltött örökös ispánság, mint jelenség bizonyíthatósága esetén nem pusztán az érintett megyék igazgatásában bír jelentőséggel, hanem országosan is érdeklődésre tarthat számot úgymint politikai történetük egyik alig ismert fejezete. Az alábbiakban tehát a három püspök örökös ispánná tétele mögötti eseményeket és motivációt igyekszem röviden föltárni. Az ügy előzményeként okvetlenül érinteni kell (Kőszegi) Miklós győri püspök családi, politikai kapcsolatrendszerét az 1310-es évek első felében.

19 Annyi bizonyos, hogy 1312-1313-ig a nyugat Dunántúl legmeghatározóbb katonai-hatalmi csoportosulása a Kőszegiek körül alakult ki. Igazolhatóan voltak birtokaik Győr, Sopron és Moson megyék területén is (pl. Szentmárton vára).

20 A szinte korlátlan Kőszegi-befolyásról meglévő képünket tovább erősíti, illetőleg Miklós püspök személyi viszonyrendszerét jól példázza, hogy 1312 januárjában, amikor Kőszegi Miklós tárnokmester Frigyes osztrák herceggel fennálló szövetségét megerősíti és biztosítja, hogy mindenkivel szemben megvédi, ez alól csak saját segítőik, illetőleg Miklós püspök képeztek kivételt. Eszerint ők biztosan nem számítottak Frigyes és a Kőszegiek ellenségeinek, ráadásul az oklevélre Kőszegi Miklós és két várnagyának pecsétje mellett a püspöki sigillum is rákerült, aki így a szerződés megkötésénél személyesen is jelen lehetett.

2

1 Két év múltán már arról tudunk, hogy Miklós tárnokmester testvére, András Sopron, Vas, Zala és Veszprém megyék mellett talán Moson és Győr 18 MES II. 788. „domino N(icolao), Dei gracia episcopo Iauriensi locique eiusdem comiti perpetuo" - Az oklevél hozzávetőleges datálásában, minthogy sem Tamás érsek, sem Miklós püspök, sem pedig Tamás bakonybéli apát személye kronológiai szempontból nem visz közelebb a megoldáshoz, egyedül a dátum adataira támaszkodhatunk. Az oklevél „in crastino Invencionis Sancte Crucis" kelt Esztergomban, ahol Tamás érsek kimutatható 1314 és 1315 májusának elején is. Anjou-kori Oklevéltár I-Xm., XVII., XXIII-XXIV. Főszerk.: KRISTÖ GYULA. Budapest-Szeged, 1990-2004. (Szerk.: I-VI.: KRISTÖ GYULA, VII.: BLAZOVICH LÁSZLÓ-GÉCZI LAJOS, VIII.: BLAZOVICH LÁSZLÓ, IX.: GÉCZI LAJOS, X: BLAZOVICH LÁSZLÖ-GÉCZI LAJOS, XI.: ALMÁSI TIBOR, XIL: ALMÁSI TIBOR., XIII.: KRISTÖ GYULA., XIX.: KRISTÓ GYULA-MAKK FERENC, XXIII-XXIV.: PITI FERENC.) (a továbbiakban: AOkl.) III. 747.; AOkl. IV. 74. Mivel az „argumentum e silencio" elv itt is érvényesülni látszik, összességében azt mondhatjuk, hogy a levél kelte a fenti két esztendőben valószínűi 19 Miklós püspök Kőszegi Henrik bán törvénytelen fia volt. Vö.: ENGEL: Arch. II. 136., illetve: PÓR ANTAL: II. Miklós, 1308-1336. győri püspök mely nemzetségből való volt? Századok 21. (1887) 838-838. 20 KRISTÓ GYULA: A Kőszegiek kiskirály s ág a. In: UŐ.: Tanulmányok az Árpád-korról. Budapest, 1983. 247-248., 533. 21 Urkundenbuch des Burgenlandes un der angrenzenden Gebiete der komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg III. 1301-1327. Hrsg.: IRMTRAUT LINDECK-POZZA. Wien-Köln-Graz, 1979. (a továbbiakban: Urk. Burg. III.) 53-54.