Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)

megyék fölött is informális hatalommal bírt.

2

2 Véleményünk szerint épp ezért, tehát a család kiterjedt dunántúli birtokai, nyugati kapcsolatai és a rokonuk által betöltött püspökség miatt lehetett fontos I. Károlynak 1312-1314 táján, uralkodásának korai, politikailag még ingatag időszakában, hogy a Kőszegiek legalább jóindulatú semlegességét biztosítsa. További indokot szolgáltatott a király számára a nyugati területek nyugalmának megőrzésére az a katonai tény is, hogy Csák Máté csapatai 1313-ra már nem először jutottak ki a Duna vonalához. Előbb Nyitra, majd Esztergom városai szenvedtek támadásaitól, s Visegrád és Buda is állandó fenyegetésnek volt kitéve.

2

3 Károlynak tehát a sűrűsödő veszélyek közepette a régióban biztos szövetséges(ek)re és mihamarabb fegyvernyugvásra volt szüksége. Ekkor találkozott a királyi politika és az egyháziak érdeke rövid időre. Károlyt ugyanis az 1312-es rozgonyi csatasíkon aratott győzelme után korántsem kényeztették el a katonai sikerek. 1313 tavaszán bevette ugyan Nagyszombatot és talán Hollókőt is, de Trencsén alatt kudarcot vallott, ezért mondhatni szövetséges-kereső - béketárgyalásokba kellett bocsátkoznia.

2

4 Ha a Kőszegiek Máté ellen fordulásában nem is reménykedhetett (amint ez nem is következett be), a nyugati országrész védelmében másokra nem nagyon számíthatott, mint a stratégiai pontokon álló várakat és többé-kevésbé stabilnak tetsző tizedjövedelmeket birtokló püspökökre. A kritikus területen három egyházmegye osztozott: a győri, a nyitrai és a veszprémi. Gondoljuk csak meg: Veszprém, Győr, Rákos

2

5, Nyitra, az 1315-ben Tamás esztergomi érseknek (alighanem ekkor csak de iure) átadott Komárom

2

6, a pontosan 1318-tól említett, de bizonyosan korábban épült, némileg távolabb fekvő Sümeg várai mintegy félkörben elhelyezkedve védelmezték a királyi és érseki székhelyeket: Esztergomot, Visegrádot, az ország belső területeit, voltaképpen Károly megmaradt hátországát.

2

7 Ráadásul mindegyik vár az aktuális érsek, püspök kezében volt, vagyis az oligarchák ezekre szinte utolsóként még nem tették rá kezüket, így a királyt támogató harcok potenciális bázisaivá is lehettek. Jelen sorok írójának véleménye szerint a lehetőséget Károly is észrevette és részben ez a felismerés határozta meg kapcsolatát 1313-1316/17-ig a nyugat-magyarországi egy háznagy okkal. A tetszetős elképzelést persze a szükség szülte: Csák Máté növekvő fenyegetése. Megvalósításához viszont Károlynak meg kellett nyernie az érintett püspököket, ami ebben a politikai-katonai helyzetben talán nem is ment olyan nehezen. A magyar kutatásban régóta elfogadott az a megállapítás, hogy az egyre terjeszkedő oligarchák ellenében a prelátusok egyházaik és azok jövedelme védelmében az Anjou-királyra természetes szövetségesként tekin22 ENGEL PÁL: AZ ország újraegyesítése. I. Károly harcai az oligarchák ellen (1310-1323) In: UŐ.: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk.: CSUKOVITS ENIKŐ. Budapest, 2003. (a továbbiakban: ENGEL: I. Károly küzdelmei...) 337. 23 AOkl. III. 622., 623. 24 ENGEL: I. Károly küzdelmei... 334-335. Újabban Kristó Gyula vitatta az 1313-as év első felében lezajlott hadjárat eseményeit. Ha elfogadjuk álláspontját, jelen kijelentésünk érvényét az sem változtatja meg, hisz a nyitrai-győri-veszprémi püspökök támogatása mindenképp elengedhetetlen volt a király számára. KRISTÖ GYULA: I. Károly harcai a tartományurak ellen (1310-1323). Századok 137. (2003) (a továbbiakban: KRISTÓ: I. Károly harcai...) 308-309. 25 Rákost épp Miklós püspök építtette. ENGEL: Arch. I. 398. 26 AOkl. IV. 131., 530. Komárom tényleges visszafoglalására csak 1317 novemberének elején került sor. 27 A felsorolt várakhoz: ENGEL: Arch. I. passim.