Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)

A győri püspökök mint örökös ispánok a középkorban I. Örökös ispánság 1313-1318 között A középkori Magyarország igazgatásának történetében az örökös ispánság intézménye régtől fogva ismert egyházi és világi téren egyaránt. Érsekeink és püspökeink már a kései Árpád-kortól, míg világi méltóságviselőink, arisztokratáink inkább a XV. századtól egyre növekvő számban mondhatták magukról, hogy egy-egy megye perpetuus comesei.

1

2 Egyházi személyek közül legkorábban Esztergom érseke, majd Zágráb püspöke nyerte el a rangot V. István és IV. László kegyéből.

1

3 A XIV. századtól azután, ha nem is túlzott iramban, de fokozatosan csatlakoztak e kiváltságolt csoporthoz további egyháznagyjaink is. 1313-ban Nyitra és Veszprém, 1464-ben Bihar, majd idővel más egyházmegyék vezetői is örökös ispánokká lettek, főképp Hunyadi Mátyás uralkodása alatt.

1

4 Az eddigi kutatások tükrében azt is tudjuk, hogy a fenti sorozatból Győr püspökei sem maradtak ki. Eszerint tisztségük első említését 1313-ra datálhatjuk, amikor - Hajnik véleménye alapján - a győri vár birtoklásából fakadóan nevezik Miklós püspököt a megye örökös ispánjának. Hajnik már arra is rávilágított, hogy a győri püspökök ispánsága csak a város és a vár királyi elfoglalásáig tarthatott, de e két tény puszta megállapításánál nem lépett tovább.

1

5 Ezt az egy alkalmat (1313) leszámítva azonban az ispáni tisztségben később sem mutatta ki a kutatás egyházi személynek a nyomát, amit a megye legfrissebben elkészült archontológiai adatsora is megerősíteni látszott: 1318 és 1453 között megszakítás nélkül világi személyek az ispánok.

1

6 Ugyanakkoraz 1313 és 1318 között a névsorban tátongó úr túlságosan is beszédes volta, valamint némi kutatás és szerencse közbejöttével ma már bizton állítható, hogy az 1313-as örökös ispáni említést nem kell fehér hollónak tekintenünk. 1316 novemberének elején Tamás esztergomi érsek, továbbá János nyitrai és Miklós győri püspökök adnak 12 napi bűnbocsánatot a pozsonyi Megváltó egyházba hajnali misére betérők számára. Meglepő módon ebben az oklevélben az érsek és János püspök mellett Miklós is megyéje, Győr örökös ispánjaként lép elénk.

1

7 Jóllehet itt önmegnevezéssel - tehát nem kizárható, 12 A téma összefoglalása: HAJNIK IMRE: AZ örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII/ 10.) Budapest, 1888. (a továbbiakban: HAJNIK: Örökös főispánság) 13 HAJNIK; Örökös főispánság 7., 55. - Fülöp esztergomi érseket megelőzően Benedek kalocsai érsek már az egész Szerémségben a comes tisztet töltötte be, igaz nem örökös jelleggel. KRISTÓ GYULA: A feudális széttagolódás Magyarországon. Budapest, 1979. 174. - Világi méltóságviselők közül elsők közt Csák bán tűnik föl örökös bakonyi ispánként 1270-ben. PESTY FRIGYES: A bakonyi erdő-ispánság. Századok 10. (1876) 300. 14 HAJNIK: Örökös főispánság 52., 66., 92. 15 HAJNIK: Örökös főispánság 57. 16 ENGEL PÁL: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 /-//. História Könyvtár. Monográfiák, adattárak 5. Budapest, 1996. (a továbbiakban: ENGEL: Arch.) I. 132-134. 17 Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. I-II. Ed. FERDINANDUS KNAUZ. Strigonii, 1874-1882. III. Ed. LUDOVICUS CRESCENS DEDEK. Strigonii, 1924., IV. Ed. GÁBRIEL DRESKA, GEISA ÉRSZEGI, ANDREAS HEGEDŰS, TIBURCIUS NEUMANN, CORNELIUS SZOVÁK, STEPHANUS TRINGLI. Strigonii-Budapestini, 1999. (a továbbiakban: MES) II. 726-727. „Thomas, miseratione divina archiepiscopus Strigoniensis, eiusdemque loci comes perpetuus, Iohannes Nitriensis et Nicolaus Iauriensis, Dei gracia ecclesiarum episcopi et eorundem locorum comites perpetui..."