Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. (Pest, 1871.)

teléseinek elég lőn általuk téve. Azért maga Mátyás, az igazságos, sem talált okot az addig szerzett jogok megszorítására: sőt a 3.) szám alatt közlött okmány erejénél fogva, azokat még nevelni is jónak látta: az esztergomi székes főegyházhoz épitett, s később Bakácsról nevezett kápolnánakfé nyét emelendő, megengedvén, hogy: „omnes et singuli subditi dicti regni nostri, cuiuscunque status, conditionis, et dignitatis, praesentes et futuri, possessiones, poritonesque possessionarias ac alia quaelibet inra, et bona eorum ubivis habita et habenda" — szóval, mindennemű javaikat annak ajándékozhassák és végrendeletileg hagyhassák. Szintazon okok indították II. Ulászlót arra, hogy Bakács Tamás bibornok-érseknek, 'főleg a Bold. Szűz kápolnájáról gondoskodó végintezetét királyi tetszvényével megerősítse; megengedvén neki, „ut ipse de universis bonis et juribus possessionariis ubivis habitis, aliisque rebus mobilibus et immobilibus suis, quoeunque nomine vocitatis, a Deo sibi collatis, sive in vita, sive in mortis articulo, quodcumque testamentum, sub quacunque forma verborum, sive per litteras et scripta, sive viva duntaxat voce, et quibuscunquep ersonis tani Ecclesiasticis et secularibus, quam etiam Ecclesiis Dei facere voluerit, libere testari, et pro arbitrio ac voto" (toto?) „vei in parte disponere possit et valeat . . . consiclerantes, nos quoque fore morituros, et longe maiora aliquando relicturos . . (L. Okin. 4.) Tamás érsek érdemeit jutalmazandó, örömest járul e jog megerősítéséhez II. Lajos is 1520-ban. (L. 5.) A király egyenesen hálája maradandó jeléül akarja ekegyeimet nézetni: „Volentes igitur tot et tantorum meritorum suorum iustam, ut par est rationem habere, et