Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. (Pest, 1871.)

nostram erga ipsum ostendere gratitudinem, et ut nostra haec ipsa clementia et benevolentia vei ab ipsis posteris merito commendari valeat;" és újra megerősíti királyi atyjának azon iratát, mely által a bibornok-érsek hatalmat nyert valamennyi javairól szabadon rendelkezni, „sive Ecclesiis, sive Capellae suae ad latus Ecclesiae suae Strigoniensis constructae, sive fratribus aut aliis personis quibuscunque . . Nincs különben: ki a nagy érsek által például az esztergomi í'őkáptalannak hagyott javakat elvehetni véli, az a Bakács, és más főpapok világi örököseit is kifoszthatja; mert ekkép örökölt birtokaik egyenlő jogon alapulnak. Pedig az esztergomi érsekeknek vajmi sokat köszön a főkáptalan! Jótéteményeiket hosszú sorban beszélik az 57.) és következő okmányok; különösen Bakács idézett végrendelkezési joga által jutott a főkáptalan, Damásd várának, s az ehhez tartozott helységeknek birtokába; ugy szinte a zenyéri uradalmat is ő hagyományozta a róla nevezett kápolnának, melyet már estei Hippolyt érsek, minden javadalmaival együtt a főkáptalanba kebelezett. (L. 47. 86. 87. 88. stb.f Végre. A főkáptalannak saját szerzeményeire való jogát kiemelni, gunyul vétethetnék azok által, kik épen korunkat tartják a jog uralmával kérkedő államok szülőjének. Azért erre nézve az olvasót egyszerűen a 153.) és következő számok alá sorolt okmányokhoz utasítjuk; melyek közlésében a következő sorozat lőn megállapítva: első rendben azok állnak, melyek az apostoli királyok adományait foglalják magukban; másodikba az érseki jótékonyság bizonyitványai jönnek; harmadik osztályt az egyesek adakozasai képezik; végre a negyedikben atőkáptalan tulajdonképeni szerzeményei soroltatnak elő. b