Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. (Pest, 1871.)

iiiink ama, nem kevésbé komoly óvások iráni, melyek az első, sz. királyaink adományleveleiben oly gyakoriak? Vagy a keresztény miveltség szava nem oly erős-e, mint a görög classieitásé ? ,,Si quis vero contra hoc meum statútum," olvassuk még a későbbi Géza királyunk adománylevelében is, ,,agere praesumpserit, divina ultionepuniatur."

3) Mi legalább nagyon is indokolva találjuk I V. László királyunk ama sorait, melyek az alább közlött okmányok elsejében 1.) olvashatók, ós következőleg hangzanak: „Nos itaque considerantes, quod etsi quilibet contractus inter quoslibet bona fide initi per reges et principes debeant in suo vigore conservari, illi tamen contractus, quos reges ipsi et principes cum sacrosanctis ecclesiis ineunt, tanto solidius debent subsistere, quanto eminentior auctoritas eos firmát . . ." Nem szenved ugyanis kétséget, hogy valamint a mivelt hellenek, ugy keresztény őseink is épen azért helyezték az isteni igazság védpaizsa alá kegyes alapitványaikat, hogy azoknak a lehető legnagyobb biztosítékot nyújtsák minden időre. Nem meggondolatlanul, és mások sérelmével kiszórt adományokról, hanem a trón és haza iránti legkitűnőbb érdemek jutalmazásáról szólnak ez okmányok; mint ugyanazon László királynak egy későbbi, 2.) szám alatt kinyomott adományleveléből láthatni. Nem is alattomban, s törvénytelen utón, hanem „libenter et liberaliter accedente optimatum . . . approbatione, consilio et consensu," vagyis az egész ország beleegyezésével nyerték az egyházak és egyháziak jogaikat; mindenesetre az akkor érvényes köz- és magányjog minden kellékei- s köveft" H 3) L. 9. sz.