Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. (Pest, 1871.)

nemii okiratok szövegét még senki sem adta. Érdekesnek fogja tehát ez összeállítást találni, nem csak régészeti, s ország- és nyelvtani tekintetben, hanem, és főleg jogi szempontból is, minden, ki az előtérbe lépett egyházpolitikai nagy kérdések eldöntésében hona s egyháza sorsának boldog, vagy boldogtalan jövőjét sejti. — Hogy mindemellett csak mint kéziratot akarják a jelen munkát, az ezt közrebocsátók nézetni, oka abban rejlik, mert az okirati anyag kellő átdolgozása nem érett meg odáig, hogy — daczára az erre fordított legnagyobb gondnak — akár teljesség, akár diplomatikai pontosság tekintetében, a szokásos felelősséget a kiadók egészen magukra vállalhatnák. Ehhez több idő kellend. Ez okmányok tartalma is mutatja, hogy valamint az egyházi s politikai viszonyainkat megalapított őskor egyéb szülöttjei, ugy az esztergomi főkáptalan is, ugyanazon jogczimek alapján s erejével lőn fekvő birtokok-, és más polgári jogokkal felruházva, melyeken a birtokos családok, a főrend és nemesség, ugy a nemesi jogokkal élő városok és községek, a magukét szerezték, háborítatlanul bírták, és mai napig megtartották. — A jogegyenlőség e tekintetben kétségtelen és világos: mert az ezt bizonyító királyi adomány levelek, országgyűlési határozatok, törvénykönyvünk minden lapjai — érthetőleg szólnak. A birtok alapja honunkban egy és azonos a világiak és egyháziak közt; ezt illetőleg különbség nincsen. Részint közvetlen királyi adomány, részint — az országos törvények alapján — királyi megerősítéssel ellátott magán-adakozás, de nevezetes részben a legjogosabb vétel, vásárlás utján szerzett, és kitartó szorgalommal, folytonos költekezéssel, századok alatt nagyra nevelt