Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez. II. Oklevelek 1500–1818. (Budapest, 1919.)

Az temetést penig sokara ne halaszák, hanem hozza készülvén mentül hamaréb lehett ell temessenek, és legg fellieb fél estendeonél tovab ne halaszák. Annak uthanna, mivelhogy az augustissima domus Austriaca mindenkor az en eleimhez es én hozzam is érdemetlen szolgaiahoz nagy kegielmessiggel wolt, és wagion mostan is hozzam ez mostani kegelmes uram is, az meg irt Ferdinánd Chiaszar és király urunk eő fölsége, én is azért eő fölsége kegielmessigihez, az kivel minden rendbeli hivekhez atiaykeppen szokott lenni, bizvan hagiom az en szerelmes hazas tarsamat és giermekimet az eő főlsege kegielmes protectioja ala, nem kételkedvén semmit abban, hogy ha miben az én feleségem és giermekim vagi ide alá meg irt tutorak és curator szolgáim megtalalliak eő fölségét, hogy minden atiay kegielmességet meg mutattia hozzaiok, kinek hogy alazatos hívséges szolgalatomat meg mutassam, hagiom edgik feő lovamat, és az főbbik hat szekeres lovaimat. Urunk eő fölsége uthan tutoroknak hagiom az en jo akaró uraimat Zechi Geörgy uramat, Czobor Imre uramat Doczi István uramat sogoromat, ittem Pakay Benedek uramat personalis praesentiae, és protonotariussomat Keresztúri András uramat kérvén eő kegielmeket meg gondolván ez vilaghi állapatott, és éltemben eő kegielmekkel walo igaz baratsagomat legienek minden oltalommal felesigemnek és giermekimnek, ha miben tülök wagy iambor szolgaimtul megtalaltatnak, kiben nincs kétsígem, hogy eő kegielmek keresztini indulatbul meg cselekeszi. Szechi uramnak Czobor uramnak és Doczi uramnak hagiok egy egy feő Jovat, personalis uramnak es András mester uramnak egy egy födeles pohart. Hagiom ismeg curatoroknak az én szerelmes atiamfianak es giermekimnek az megirt Czobor Imre és Doczi István uramekat és vice palatinus uramat Sándor Jánost. Azok mellé az én jámbor meg hitt szolgaimat Balogh Ferencz uramat, Plathi Ferenczett és Bors Lőrinczett, az kiknek én éltemben hozzam walo io akarattiatt és szolghaimnak hiw woltatt megösmértem, kérwén azon eő kegielmeket, szolgaimat penig köteleztetvén, hogy minden jo intéssel!, gondviseléssell és híwséggell legienek az én szerelmes hazastarsomnak, giermekimet