Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

ministrationis retributionem et Gloriose Virginis ob amorem sepedictam ecclesiam Beati Gerardi martiris de Parvo Pesth seu Creynfeld ad nostram et ecclesie nostre Strigoniensis iurisditionem(l) ac institutionem immediate et per omnia pertinentem cum universis decimis suis maioribus et minoribus aliisque proventibus suis omnibus, necnon duabus capellis suis, Sancti Andree videlicet Sassard(!) et Sancti Martini de Ewrs ecclesiis magistralibus, cum consensu et beneplacito capituli nostri Strigoniensis contulimus ipsi monasterio Belefontis ad sustentationem inonachorum ibidem successive commorantium pleno iure ac perpetuo possidendam, salvo iure instituendi nobis et ecclesie nostre Strigoniensi remanente, ut videlicet sacerdos, qui in ipsa ecclesia Beati Gerardi martiris divina officia plebi celebrari (!) et sacramenta ecclesiastica conferre debeant (!), ad presentationem abbatis et fratrum dicti monasterii Belefontis per Strigoniensem archiepiscopum confirmentur (!) et ei de cura plebis in spiritualibus respondere teneantur (!). Dátum anno Domini millesimo ducentesimo tricesimo sexto, in ecclesia beati Adalberti, quarto Kalendas Septembris. Lodomér esztergomi érsek 1286. június 22-én kelt okleveléből, melyet 1300. január 31-én Miklós szerémi püspök, 1503. január 15-én a kői káptalan s 1504. január 26—27-én Ráskai Balázs tárnokmester írt át. Ez utóbbi eredetiben az esztergomi káptalan magánlevéltárában »Lad. 66. f. 2. nr. 10.« jelzet alatt található. Codex diplomaticus IV. 1. 60—61. 11. Monumenta eccl. Strigoniensis I. k. 316—17. 11. 22 Sebes, 1237. június 24. IV. Béla király az általa alapított bélakúti cisztercita apátságnak adományozza többek közt mindkét Pest plébániáit a vonatkozó kegyúri jogokkal, tizedjövedelmekkel és kápolnákkal egyetemben. Bela Dei gratia rex Hungarie universis presentem paginam inspecturis salutem in vero salutari. Que ecclesiarum vei ecclesiasticorum virorum usibus pia fidelium devotione offeruntur, in ius non tam humánum, quam divinum [cedere] dinoscuntur, quia enim eorum collatione non favor humánus vei rei transitorie, sed eterne remunerationis prémium expectatur, Unde tanto firmius et inrevocabilius robur optinent, quanto his, cui et pro cuius remedio conferuntur, durabiliora, ymmo sunt perpetuo duratura.